Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 2. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai liirek. 67 túlterhelő munkát, 2. Az egyházi iskolák felügyeletének az V. te. 129. § 3. pontja értelmében való megszervezésére, 3. Az állami felügyelet kellő mederbe szorítására, 4. Ezzel kapcsolatban nyilvántartja az esetleg újból előforduló konkrét sérelmeket. 11. A szakosztály várakozással tekint az elé az 1940. januárra várt miniszteri intézkedés elé, mely hivatva van helyettes és óraadó tanáraink egész sorának bizonytalan sorsukból való felszabadítására és előmenetelük biztosítására. 12. A szakosztály felkéri az elnökséget, hogy találjon módot az állástalan református tanároknak a szakosztály által való nyilvántartására. A szakosztály tudomásul veszi a szociálpolitikai megbízottak felajánlott segítségét a túl- szolgálók nyilvántartása kérdésében. Felkéri az egyesület elnökségét és a szociálpolitikai megbízottakat, hogy működjenek közre új tagok toborzása érdekében, mind a felekezeti, mind a nem felekezeti iskolák tanárai sorából. 13. Felkéri a szakosztály az egyesület elnökségét külföldi tanáregyesületekkel való kapcsolatok létesítésére is folyóiratcsere és tanulmányúti lehetőségek létesítése céljából. 14. A szakosztály felkéri az elnökséget, intézzen felhívást az iskolafenntartókhoz, hogy a heti 18 órán felüli órákat rendes, helyettes és óraadó tanároknál túlóránként egyenlő mértékben havi íl‘67 P-vel díjazzák, s ugyanígy az óraadó tanárokat is heti 12 óráig. A második napi gyűlésen az új református „Rendtartásit tárgyalta a szakosztály. A tárgyalás elején a szakosztályi elnök külön felkérte a szakosztály tagjait, hogy ehhez a fontos kérdéshez a legkomolyabb, legtárgyi- lagosabb és legszigorúbb kritika alapján szóljanak hozzá, mert a Rendtartás nemcsak az ügyvitelt szabályozó formaság, hanem az iskolák és a tanárok életének olyan kerete, amely sok esetben döntő módon befolyásolja cselekedeteinket és lehetőségeinket. Majd érdemben szólva hozzá a tárgyhoz, ismerteti a jelenleg érvényben lévő, de csak átmenetinek szánt Rendtartásra vonatkozó észrevételeit, továbbá kifejti, hogy saját elgondolása, valamint a református tanárság nagy többségének meggyőződése szerint milyennek kellene lenni az új Rendtartásnak. Ügy érzi, hogy az új Rendtartás — mint a kompromisszum eredményei általában — nem megfelelő. Szerkesztői igen nagy és ellentétes elveket igyekeztek összeegyeztetni, nem is lehet csodálkozni, ha ez nem sikerült teljesen. Nem is sikerülhetett például : a centralisztikus állami tanügyi közigazgatás talajából fakadó állami Rendtartás és a sajátos református lelkiségből, az évszázados fejlődésből és az egyes nagy református iskolák hagyományaiból kinőtt régebbi református Rendtartás elveinek összeillesztése. Ebben a vonatkozásban nem mondható szerencsésnek az sem, hogy az állami Rendtartás szolgált alapul és irányadóul, a református jelleg csak mintegy pótlásképpen próbált érvényesülni. Meg akarták őrizni a szerkesztők azt a református elvet is, hogy egyház és intézményei kormányzásában a testületi elv érvényesüljön, viszont számolni igyekeztek az újabb követelményekkel is, amikor az igazgatót mintegy hivatalfőnökké, elsőfokú tanügyi hatósággá próbálták emelni. Kétségtelen, hogy azt az átütő erőt, amelyet az igazgató mint elsőfokú tanügyi hatóság az állami iskolák életében kifelé jelent, a mi iskoláink számára is jó volna biztosítani — az adminisztráció nehézkességét is jó volna ezáltal csökkenteni —, viszont azt az erőt, amelyet a zsinatpresbiteri elv alkalmazása és a testületi kormányzás a református iskolák életében és jövendőjében jelent, nagyon is kockázatos kidobni, legalább is addig, amíg helyébe valami jobbat nem tudunk tenni. Az új református Rendtartás megszerkesztésénél teljes mértékben az állami rendtartás szolgált alapul. A másolás annyira hű, hogy még az egyes paragrafusok számozása is azonos maradt. Ebből a tényből szükségszerűleg következik Rendtartásunk második nagy hibája : az, hogy a mi Rendtartásunkból is kimaradt minden, ami az államiban nincs benne, bár iskoláink élete
