Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 349 János oly rokonszenves képet rajzol Suomi a csend országa1 e. útleírásában. Nálunk az Alföld átkának tartják a tanyarendszert, az igazi népkultúra más helyzetet teremt : „Lettországban alig vannak falvak, inkább csak közigazgatási központok, orvosi székhelyek. Az egész ország tele van hintve kisbirtokokon emelkedő tanyákkal, nem vályogból készült vityillókkal, hanem dús kertek közt virító emeletes faházakkal. Nemcsak Lettország, hanem Észtország, sőt Suomi is úgyszólván egv-egy nagy tanyarendszer.“ Hogy a népkultúra az igazi általános kultúra, azt Finnország példája mutatja legjobban. A mi diplomásaink nem szívesen mennek falura, a finnországi diplomások a legkisebb faluban sem érzik magukat az Isten háta mögött . Az igazi népműveltség szüntetheti meg csupán azt a bántó ellentétet, mely a fejlett technika és a kultúra közt ma még fennáll. A kultúra és civilizáció viszonylagos egysége teszi Finnországot oly varázslatossá az idegenek előtt. 1937-ben már 51 parasztfőiskola van Finnországban. Azokon a birtokokon, melyeket a parasztok számára parcellákra osztottak, az egykori urasági házat meghagyták gazdasági iskolának vagy múzeumnak, ezeknek a parcellázott kisbirtokoknak nemcsak anyagi, de szellemi hozadéka is megsokszorozódott A Szenczy Gábor vezetése alatt működő népfőiskola is a finn szellemiség elindítása. 1937 tavaszán 100 finnországi evangélikus lelkész élvezte a magyar vendégszeretetet, s mivel a sok látnivaló közt hiányolták a népfőiskolákat, 1500 pengőt adtak össze az első magyar népfőiskola céljaira. Az Evangélikus Missziós Egyesület ösztönzést kapott rá, hogy tovább foglalkozzék e gondolattal, a finn ajándékhoz 80 tag önkéntes megajánlásai járultak, s ezzel már meg is volt vetve alapja az első magyar népfőiskolának. A nagytarcsai evangélikus egyház két kis holdnyi területet ajánlott fel a célra, s 1938 őszén el is készült a két kis parasztház, mint a népfőiskola szerény kezdete, egyik a finnek, másik a magyarok adományából. Tizenkét parasztlegény az iskola első növendékcsoportja.'Az első tanfolyam befejezésekor már a harmadik épület is elkészült, s a záróvizsga alkalmából az intézet rövid krónikája szerint : „Raffay Sándor püspök elhelyezhette az intézet zárókövét, s a bensőséges ünneplésen megjelent Onni Talas finn követ is, akinek személyesen köszönhettük meg a finn testvérek áldozatkészségét.“ (Értesítő, 12.) A II. tanfolyamra tizennyolc fiú jelentkezett. Az első hét elteltével mindegyik megkapta a maga heti beosztását: a gazda az egész intézet munkájára felügyel, a számadó az iskola anyagi gondjaival törődik, egész héten át bevásárol, és végül nyugtákkal számol el a kapott pénzről, a kisbírók segédkeznek neki. Ezenkívül minden legénynek megvan a maga munkaköre (takarítás, fűtés, favágás, vízhordás stb.). Az öntevékenység magától érthető elv ebben a munkában, de magától érthető a felelősség is, mellyel az intézet közösségének tartoznak. Megszokják s a gyakorlatból megtanulják azt, hogy egy közösségben a munka csak úgy folyhat, ha mindegyik egyéni ereje szerint is részt vesz abban. A vezető lelkészen és feleségén, valamint a segédlelkészen kívül Budapestről vagy a környékről jártak be a tanárok, s még így is lehető volt, hogy minden tárgyat megfelelő szaktanár tanítson - díjazás nélkül. Rendes tan- folgamokon kívül különböző tárgyú előadásokat is hallgattak a növendékek. A tanfolyamok tárgyai : bibliaismeret, újabb magyar irodalom, magyar klasszikusok, írás-olvasás, mezőgazdaságtan, közgazdaságtan, néprajz, földrajz, államháztartástan, történet, számtan, hittan (gyülekezetmunka, ének, zene) s külön a gazdasági ggakorlati tanfolyamok : állategészségügy, gyümölcs- kertészet, zöldségkertészet, méhészet. Á különböző tárgyú előadások közül Farsang Árpád zenetanár : Régi egyházi énekkincsünkről, Erdei Ferenc író a magyar faluról, Szőri János a pestkörnvéki gazdálkodásról, KodolgiidiT f V 1 Budapest, 1937.
