Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
A / eg jegy zések. 343 A latin nyelv nem ilyen helyettesíthető valami, hanem alapja szinte minden nagyobb nyelvnek” és így a tudományos gondolkodásnak. Minthogy a gondolkodást erősen fejleszti, ezáltal meg is könnyíti a többi tárgy tanulását, nemhogy olyan végzetes tétel lenne a túlterhelés kérdésében. Ami a túlterhelést illeti, ,,az egyes tárgyak anyagának nagymértékű megduzzadása“ való igaz. Az idők folyamán még jobban is fog duzzadni. Azonban minden tantárgyban egyaránt van kiselejteznivaló, és így nem olyan tantárgy feláldozásával (a C 2. pontban írt javaslat szerint a latin nyelv feláldozásáról van szó) kell „könnyíteni“, amely külföldön is az oktatás egyik tárgya, nálunk pedig az idők folyamán szinte második anyanyelvűnkké lett. Miskolc. * Bán Kamill Német nyelvtanítás. Ismétlések, összefoglalások. Bármilyen módszertani kérdéssel is foglalkozzunk, úgy vélem, sohsem szabad elfelejtenünk, hogy elsősorban nyelvet tanítunk. Tehát a nyelvi szempontok irányadók módszertani kérdésben. Mivel a nyelvtanításnak első periódusában, az alsó osztályokban legfőbb célunk a nyelvérzékfejlesztés, ezért nagyon fontos, hogy az'anyagot alaposan bevéssük, tehát az ismétlésnek ki kell terjednie különösen a szókincsre és a nyelvtani formák alapos begyakorlására. Erre van szükségünk és ennek az eredményessége sokkal értékesebb, mint ha mindenféle erőltetett szempontot találunk ki (földrajzi, természetrajzi). Azt se felejtsük el, hogy ítéletet kell mondanunk tanítványaink kötelesség- teljesítéséről. Meg kell tudnunk azt is, vájjon egyes növendékeink pótollák-e azokat a hiányokat, amelyek a különféle mulasztások miatt álltak elő. Egyik legfontosabb kötelességünk ez, és ha nem tesszük meg, a későbbi években semmiféle módszerrel nem tudjuk már helyre hozni az elmaradt tanulók kínlódását. Ezt a kötelességünket pedig leginkább az ismétléseknél tudjuk teljesíteni. EzérL a legjobbnak vélem, ha az ismétléseknél is betartjuk tanóránk egyikének módszertani felépítését. Vagyis, ha egy tanítási egység anyagát például három óra alatt akarjuk átismételni, osszuk be az anyagot 12 részre. Az első órán kérdezzük a szavakat az 1. részből, a viszonyított szóformákat (a szavak a magyar mondatokban) a 2. rész anyagából, hallás után fordítsuk le a 3. és könyvből a 4. részt, végül beszéljünk meg összefoglalóan az ismételt anyagból egy témát. Ezek a részek azonban önmagukban is alkossanak összefoglaló egységet. A szavak (szótári forma) vonatkozzanak például a testrészekre, a viszonyított szóformák a tanterem tárgyaira és egyszersmind pl. a „Wie ist?“ nyelvi célra ; hallás után fordítsunk le a tanulók tulajdonságaival foglalkozó olvasmányt, a könyvből pedig pl. a testrészek működését tárgyaló szöveget; végül beszélgetési témánk lehet: Die Klasse. Ugyanezt a beosztást megtarthatjuk a félévi és évvégi ismétléseknél is, csak most pl. abból az olvasmányból, amelyet az évközi ismétlésnél hallás után fordítottunk, kérdezzük a szavakat stb., és mind az évközi, mind pedig a félévi és évvégi ismétléseknél nyújtsunk nyelvtani összefoglalást. Mindig nehézkes kérdés volt a régi évvégi vizsgák helyeit tartott összefoglalások. A legkülönbözőbb eljárásokat figyelhettem meg, és bizony nem egyszer egyáltalában nem sikerültek. A tanár, ha nem készítette elő az osztályt, kínlódott a kérdések számtalan feltevésével, a növendékek zöme pedig nagyon keservesen tudott rájuk megfelelni, és leginkább csak adatokat sorolt fel, szavakat mondott. Végül is, alig derült ki az egészből, hogy mivel foglalkoztak a tanév folyamán. A tanár tanított, magyarázott és a tanulók tájékozatlansága miatt nem egyszer haragosan csodálkozott. Az összefoglalás unalomba, kedvetlenségbe, apró részletekbe fulladt, vagy teljesen egyoldalú volt : pl. „Hermann und Dorothea“ elolvasott részeinek fordításából állt. Ügy vélem : ezeknek az összefoglalásoknak főcélja csak az lehet, hogy át3*
