Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
338 Megjegyzések. hez, hogy a tankönyv ára ne emelkedjék. Ágyúra, fegyverre, nagyon helyesen, van pénz. A jó tankönyv szellemi honvédelmünk nélkülözhetetlen fegyvere. 5. Elkészítés. Középiskolai tankönyvet sok gyakorlattal bíró középiskolai tanár írjon, akinek kellő szaktudása van, ismeri a különböző korú gyermeket és van elég művészi képessége az anyag élményesítésére. Azonkívül szükséges, hogy az eddiginél több szakember közreműködésével készüljön el. Kívánatos tehát, hogy minél nagyobb nyilvánosság előtt, illetőleg minél több tapasztalt szakember megkérdezése után készíttessék el. A képzett és tapasztalt szaktanárok meghallgatásával elkészült tankönyvek sok olyan jótulajdonságot foglalhatnak magukban, amelyek révén a szaktanárok széles köre előtt kedvelt lesz. Nem szabad lekicsinyelni azt a szempontot, hogy a szaktanár kedveli-e, jónak tartja-e a tankönyvet vagy nem. Ha a tanár nem kedveli a tankönyvet, a tanuló sem fogja megszeretni azt. Ha nem szereti, nem szívesen olvassa, és a tanár magyarázatára utalva — még ha a tárgyat kedveli is —, nem lehet alapos a készültsége. Dr. Écsy Ödön István ötlete, a Szemle novemberi számában megjelent ,,A jó középiskolai tankönyv“ c. tanulmányában, megszívlelendő. Terve szerint minden tapasztalt szaktanár írásbeli részletes véleményét összegyűjtenék a tankönyv anyagát és kidolgozását illetőleg. Csak az a kérdés, hogy a tankönyvíró a sok egyéni véleményt figyelembe venné vagy vehetné-e. Lenne-e annyi eredménye, mint amennyit a sok szakember részéről végzett munka megérdemelne. Mindenesetre ilyen írások áttanulmányozása nagy haszonnal járhatna egy magát csalhatatlannak nem tartó tankönyvíróra nézve. Régibb tankönyveink közül, amelyek ma már az anyag más beosztása miatt nem érvényesek, van nem egy kitűnő. Sokszor talán többet érne ilyen régi kifogástalan könyvet az új tanterv és a tudomány haladása szerint átdolgozni, mint teljesen új könyvet szerkesztem. Ezeknek kipróbált értékeit megtartva, hiányosságait kiküszöbölve, kevesebb munkával esetleg jobb eredményt érnénk el. A tankönyvírás kérdésének felszínen tartása mindaddig kívánatos, míg a modern pedagógia színvonalán álló jó tankönyveink nincsenek. Nagykálló. Vitéz Szabó Lajos. Klasszika-filológiai diapozitiveket! A gimnáziumi latintanítás számára a tanterv ma egymás mellett hármas célt tűz ki. Megváltozott, bővült tehát a tanítás célja, eltűnt a régi grammati- záló iskola, s ma már a nyelv inkább csak eszköz értékű a római irodalom, élet és szellem, valamint művelődésünk bizonyos (és bőséges!) klasszikus elemeinek megismertetéséhez és megértetéséhez. Nagyvonalú és szép ez a célkitűzés, alkalmas a lelkesítésre és az elcsüggesztésre. Lelkesít és a jól végzett munka tudatával szerez szellemi gyönyöröket, ha sikerül a célt elérni, vagy megközelíteni ; elcsüggeszt, kínos töprengésre, vádoló lelkiismeretvizsgálatra, vagy a cél elérhetetlenségének önámító tudatára indít, ha munkánk nem hozza meg a várt eredményt. Az kétségtelen, hogy minden lelkiismeretes szaktanár, akárhogyan is, de igyekszik a latin tanítás nehézségeivel megküzdeni, új módszerek kerülnek kipróbálásra és alkalmazásra, lázas munkalendülettel új fogásokon, eszközökön törik fejüket a tanárok. Én egy egyszerű, ma már szinte elavult oktatási segédeszköz szerepére szeretném itt felhívni élénkebben a figyelmet, nem mintha csodát várnék tőle, de nézetem szerint az eredményesebb latin tanításhoz nélkülözhetetlen kellék : egy jó klasszika-filológiai diapozitív sorozat! Nem kiáltok ezzel heurékát (nem is az én kitalálásom ez), de más se legyintsen még lekicsinylőén, vagy gúnyosan, hogy megint valami pedagógiai vakarózás készül itt, nincs ennek semmi értelme, rossz az ötlet, rossz lesz a megvalósítás is, eddig is megvoltunk nélküle, hagyjuk a divatos, de eredménytelen jelszavakat és módszereket, stb. stb. Bevailhatjuk őszintén, hogy eddig sok pedagógiai reformtól (vagy divat
