Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
M egjeggzések. 339 tói?) előre borsódzott a hátunk, mert sejtettük, ha mást nem is hoz magával, egy sereg új adminisztrációs terhet odazúdít majd a tanár nyakába. Itt azonban sem erről, sem valami új dologról nincs szó. Hiszen célja az lenne az egésznek, mint később megpróbálom kifejteni, hogy az oktatást eredményesebbé tegye, de úgy, hogy egyszersmind tanuló és tanár(!) munkája könnyebbé és érdekesebbé váljék. A klasszika-filológiai diapozitivsorozatnak alapja és indítéka természetesen a szemléltetés. Hiszen a nyelvi tárgyaknál természetük szerint túlsúlyba jut az intellektualizmus és a verbalizmus, ami egyoldalú, súlyos megterhelést jelent az emlékezet és a figyelem számára. Magának a nyelvnek tanulásánál általánosságban ez alig is kerülhet elő, s ezen a különféle egyéni, vagy technikai módszerek (Berlitz, Linguaphone) csak látszólag segíthetnek valamelyest. Mi azonban nem a latin nyelvet önmagáért akarjuk megtanítani, hanem az egész latin életet akarjuk a tanulókkal megismertetni és abból következtetéseket, tanulságokat levonni jelenünk és jövőnk számára. Nem elégszünk meg a szövegfordítással, hanem igen fontosnak tartjuk a szövegkijejtést is. Ehhez azonban nemcsak grammatikára, hanem a régi Itália politikai szerepének, állami és társadalmi szerveinek, intézményeinek, vallásának, művészeteinek, földrajzának, a római köz- és magánélet minden megnyilvánulásának ismeretére szükség van. Igv kerülhetünk csak igazán közel kultúránk egyik alapjához. így a nyelvi jelenségeken kívül egész sereg reália kerül elő, s ezek tanításához a szemléltetés csakugyan nélkülözhetetlen eszköz. A Részletes Utasítások nyomatékosan fel is hívják erre a figyelmet, mondván: ,,ne elégedjünk meg a tankönyv illusztrációival, hanem használjunk minél több szemléltető eszközt: térképet, falitáblákat, fényképfelvételeket, modelleket, gipszszobrokat és vetítést. Buzdítsuk a tanulókat is ilyen tárgyú anyag gyűjtésére. Kívánatos Róma és Pompéji ismertetése is a szemléltetés során“. Ezeknek a szemléltető eszközöknek felhasználása azonban a legtöbb helyen igen vérszegény. Mert az itt felsorolt eszközök egy kisebb klasszika-filológiai múzeumot tennének ki, ilyennel pedig csak nagyon kevés iskola rendelkezik (s kérdés, hogy ott is megfelelő-e az anyag, s azt kellőképpen felliasználják-e?). Tankönyveink illusztráció anyaga, talán gazdasági okokból, igen gyér és nem is mindig gondosan, célszerűen összeválogatott és elrendezett. A falitáblák általában kisméretűek, úgyhogy osztályközösségben való használatra nem alkalmasak, éppenúgy, mint a fényképfelvételek, vagy a különféle tudományos művek, (lexikonok, művészet- és művelődéstörténetek stb.) illusztrációi sem. A szorgalmas tanár ugyan, érezve a szemléltetés szükségét, ezeket is felhasználta —• jobb híján — a nevelőoktatásban. Eljárása rendszerint az volt, hogy megadta a szükséges magyarázatot, majd kézről-kézre adták a tanulók a szemléltető képet. Ennek azonban két hibája is volt. Egyrészt a tanulók jórésze, nemcsak akik éppen „szemléltek“, de az előttük és utánuk következő padban ülők sem figyeltek a közben tovább folyó tanításra, másrészt, ami sokkal jelentősebb, így lehetetlenné vált a közös szemlélet és az ehhez kapcsolódó, az egész osztályt foglalkoztató magyarázat és közvetlen „kiértékelés“. Modellek, gipszszobrok, minthogy egyedüli három dimenziós ábrázolási lehetőségek, valóban a leghasználhatóbb eszközei lennének a szemléltető munkának, de hány iskola rendelkezik ilyenekkel és hánynak áll módjában ilyeneket beszerezni? Marad tehát a vetítés ! S ma technikai és pedagógiai szempontból is ez a legkorszerűbb és legfejlettebb szemléltetési mód. Itt az osztály egyszerre látja és hallja ugyanazt, egyszerre vonhatja el tapasztalati megállapításait és lehet aktív részese a szemléleti anyaghoz kapcsolódó megbeszéléseknek. A legtöbb reália tanításánál elsősorban a pergőfilm kerül alkalmazásra, mint újabb és kifejezőbb szemléltetési forma. Tanításbeli értékéről, használhatóságáról (vagy használhatatlanságáról) tárgyanként és filmenként másmás a nézet. Ez most nem tartozik ide. De szükségét és jelentőségét különösen a természet-ismereti tárgyaknál senki sem vonhatja kétségbe.
