Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 12. szám - Lemle Rezső: Drámák előadása a középiskolákban

330

Lemle Rezső : Drámák előadása a középiskoláikban.

szerepüknek megtanulása és kidolgozása, akik megrajzolták pontos; mozgásukat a színpadon, akik a műnek valóban teljesebb megértéséig és átérzéséig jutottak el. A tanár is egy későbbi évfolyamnál olvastatás közben gyümölcsöztetően használhatja fel az előadásból szerzett tapasztalatait. Ilyenkor ébredhet arra, melyik az a rész, amelyik fölött elsiklott mint magától értetődő rész fölött, vagy egy-egy drámai részletet élményszerűbbé tud tenni.

Drámáknak, drámai részleteknek előadása azután egy-egy nemzet lelkének valamelyes megismeréséhez is vezethet. így Shakespeare, Kleist, Hugo, Moliére, Goethe és Ibsen is szerepeltek egész drámával, illetve drámai részlettel műsorunkon.

Az előadásokat később megbíráltuk az Önképzőkörben. A kritika azután éles megvilágításba helyezte a tipikus és egyéni jellemek voltaképpeni mibenlétét, rámutatott a durva, játékos, torzító, együgyű komikumra, a fenséges, bűntelen, vergődő, romantikus szenvedéllyel túlfűtött tragikumra, illetve írói elképzelésre. A játék ösztönző hatással volt a nézőkre, és csodálatos módon szűrődött át a lelkeken; sok sántító, bukdácsoló gondolat mellett sok igen találó megjegyzést, jól kifejtett nézetet termelt; végeredményben pedig mindig kialakult a helyes felfogás, mely vértezetül szolgálhat a későbbi években, ha valamilyen irodalmi jelenséggel kerül szembe..

Mielőtt még a műsorok tárgyára vonatkozó tapasztalataimat és észrevételeimet megtenném, a női szereplőkről is hadd essék néhány szó. Elmondom Gárdonyi Gézával való egyik beszélgetésemet. Azért kerestem fel, hogy megkérdezzem: műveinek milyen részleteit tartja ő alkalmasnak ifjúsági előadásokra. Ilyenformán természetesen a női szereplők is szóbakerültek. Elsoroltam előtte összes aggodalmamat, és azt az óhajomat fejeztem ki, hogy lehetőleg női szereplők nélküli részletekről beszéljünk. Megcsóválta a fejét és friss pipára gyújtott. Ügy vélekedett, hogy olyanforma volna az az előadás, mintha a kertjéből kitépné a virágokat. És, úgy érzem,, ezzel rá is mutatott a lényegre. Ha az a női alak valóban a szépséget, jóságot, vagy Iphigeniát stb. jelenti, megfér az ifjúság színpadán is.

A műsor összeállításában természetesen csak az irodalmi (esztétikai, erkölcsi) szempont vezethet, és ez a szempont legyen szigorú sohase szálljon le a „kabarészerűség“ színvonalára, ne válasszon értéktelen, alkalomszerű darabocskákat. A magyar és világirodalom bőséges anyagot nyújt. Kellő válogatás mellett az iskolai irodalmi tanítás és nevelés számára megtaláljuk azokat a jellegzetes alkotásokat, melyeknek előadása gondos simítás, úgynevezett „húzás“ mellett megoldható. Ha nem teljes színdarab előadásáról van szó, állítsuk az előadandó drámai részleteket valamilyen központi gondolat alá, pl. „Romantikus dráma-est“. Nyolc évre való műsort ilyen módon összeállíthatunk, és a következő években ezt a műsort megismételhetjük.

Gondos összeállítás mellett a szülők, a közönség számára is.