Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 331 tanulságos, építő értéke van ezeknek az előadásoknak. Vidéki városnak középiskolája így jobban összenő a közösséggel, és kultúrmisszió- ját ebben az irányban is teljesítheti. Az intézetből kikerült ifjúságnak pedig teljes életére szép élménye marad, ha nem is jutott mindegyiknek tevőleges szerep benne. Eger. Lemle Rezső. MEGJEGYZÉSEK Kitűnőek iskolája. (Hozzászólás.) A világháború vérveszteségei között, amikor munkaterek munkások nélkül és munkaképes emberek munkaalkalom nélkül maradtak — hangzott fel először követelőén a jelszó : a tehetségek érvényesülése. Ekkor még nem a Kitűnőek Iskolájáról volt szó, csak arról, hogy helyre lehessen hozni öntudatos munkával a világháború rombolásait. E kívánság azonban nemcsak az élet, de a tudományos kutatás követelménye is volt. A megfogyatkozott élet újra egésszé akart nőni, s a gyermektanulmányi tapasztalatok, a lélektani kutatások, az új pedagógia gyakorlata elég útmutatást adtak arra, hogyan lehet olyan állapotot megteremteni, melyben minden ember megtalálja a maya munkáját és minden munka megtalálja a maga emberét. Hogy ez az eszményi állapot nem következett be, azért nem lehet az iskolát felelőssé tenni, mert hiszen az iskola mint intézmény nemcsak determinál, de maga is determinálva van, a társadalom vezető osztályainak gondolkodását, akaratát tükrözi, s ennyiben hivatalos álláspontot képvisel, s talán nagyobb erővel akarja a meglévő állapotokat rögzíteni, mint új meggondolásokkal kísérletezni. Az iskola munkájáért, szervezetéért igazában a társadalom felelős, s ez a felelősségérzet szólal meg azokban a kritikákban, olykor utópisztikus vágyakban, melyek a nem hivatalos személyek részéről elhangzanak. Ilyen utópisztikus kívánságnak érezzük Zilahy Lajos elgondolását is a Kitűnőek Iskolájáról. Ámde az utópiák mélyében mindig realitások rejtőznek, s ha Zilahi úgy látja, hogy a mai iskola nem termel elég vezető egyéniséget vagy kitűnő embert, nagyon érthető, hogy szeretne egy olyan csodaintézményt, mely ezt a termelést megindítja. Ennek az álomnak élő valósággá válása azonban lélektani és társadalmi okokból egyaránt lehetetlen. Nincs benne kétségünk, hogy « kitűnő iskola, mely jól nevel, jól tanít és jól értékel — kellő számban fog kitűnő tanulókat kitermelni, de annál inkább lehet kételkedni abban, hogy azok a tanulók, akiket szellemi fejlődésük alsóbb fokain kitűnőeknek minősítünk, sőt részükre külön iskolát is szervezünk — megjelelnek-e a hozzájuk /űzött várakozásnak ? Vannak tulajdonságok, s ilyen a kitűnő tehetség is, melyeket csak az élő élet tud megnyilatkoztatni, melyeket előre csak sejteni lehet, de pontosan látni nem, s melyeknek előre való megjutalmazása, ha a kitűnőséget nem is, de a nyegleséget, a másokat lenéző modort könnyen kifejlesztheti. Ha a letörés, az észrenemvevés árt a tanuló fejlődésének, nem kevésbbé árthat a túlkorai tudatra emelése annak, hogy ő különb másoknál. Ámde, hogy itt nemcsak tanügyi kérdésről van szó, arra leginkább Bessenyei Lajos észrevétele világít rá : ő az elkallódó tehetségek megmentését nevezi különös nemzeti feladatnak, ezt azonban nem különleges iskolában véli elérhetőnek, tie a szegénysorsú tehetséges gyermekek kiválogatása által és ingyenes iskoláztatása által.1 Jakab fi László megjegyzéseiből is kitűnik a kérdés tár1 Ezt a sorrendet alighanem meg lehetne fordítani : az ingyenes oktatás nemcsak a reformátusok demokraiikus egyházi életének és szemléletének felel meg — amire Bessenyei is hivatkozik —, de a Nagy László hangoztatta kulturális alaptételnek is, mely szerint a műveltség közkincs, amelyből mindenkinek joga van meríteni. Az iskolázás anyagi gondjaitól való mentesség magával hozná ;» rejtett tehetségek megnyilatkozását, és módot adna a tárgyi lúgosa I>1> ki válogat ásra.
