Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Lemle Rezső: Drámák előadása a középiskolákban
Lernte Rezső • Drámák előadása a középiskolákban. 329 A tanár számára a rendezésnek egy része terhes és fárasztó munka. A színdarabok megválogatása, gondos elolvasása, esetleg szükséges kisebb átalakítása, a szereplők kijelölése, próbák közben való kicserélése, a jelenetek kialakítása — szóval a betanítás —, sok délutánját veszi igénybe. Azután a szükséges kellékek megszerzése, számos útbaigazítás közvetlenül az előadás előtt, az előadás közben való aggodalmak, a rendezésnek sok apró kellemetlensége — mind elriasztó és hálátlan mozzanat. Ha női szereplők is akadnak, természetesen hatványozottan növekednek a bajok is. Meg nem felelő szereplő kicserélésére alig van mód, hiszen minden ilyenfajta vállalkozást udvarias hálával kell fogadnunk; a színpadra való lépésnek kosztümös és egyéb nem vidító hiúsági nehézségei nem megnyugtató jelenségek. Mégis, a tanár részére kevés tanulságosabb mozzanata van az iskolai életnek, mint az ilyen előadások rendezése. Természetes, hogy a tanulókkal való állandóbb és közvetlenebb érintkezés folytán jobban megnyílik előtte lelkűk, és gondolkozásmódjukhoz közelebb férkőzhetik. A növendékeknek egymásközt való vitája, apró harcaik, jó-és rosszindulatú versengésük, irigységből fakadó érzékenykedésük, talpraesett ötleteik, találékonyságuk, apró problémájuk, váratlanul előbukkanó értékeik — mind ezer- színű csillogása az emberi léleknek. A nevelő megismeri tanítványait és a kaleidoszkópszerű tükörben megismeri önmagát is. Az alkalom- szerű, élménymozzanatokhoz tapadó figyelmeztetések, szoktatások, erkölcsi értékek felbukkanása és csak futólagos érintése minden hosszadalmas, tanulságokra figyelmeztető, mesékkel és példákkal felduzzasztott intelem nélkül — a leghatékonyabb nevelői munka. A leghatékonyabb, mert a közös munkából együtt nő ki észrevétlenül, az élet folyásával együtt alakul, az eseményekbe belefonódik és nem jelenti ki szinte fenyegető módon : én pedig titeket nevelni foglak. Az erkölcsi értékek mellett esztétikai értékek is formálódnak azután a színdarab előadásával, a játékkal kapcsolatban. Közismert tény, hogy bármilyen gondosan is vizsgáljunk olvasás közben egy drámai munkát, akárhogy is magyarázzuk annak felépítését, jellemeit —• ez olvasmány alakjában mégis csak elképzelés. A párbeszédekben megnyilatkozó lelki történet, a léleknek a szavak elmondásában rejlő finom megrezdülése, az elmondásból feltörő érzéshullámzás, az érzéshullámzásból kirobbanó cselekedet, csak a játékban nyilvánulhat meg. A játékban kerül napfényre sok rejtettebb költői szépség, csak a játék vezethet a tökéletesebb megértéshez. Gyakran történt meg, hogy egy-egy szereplő teljesen bátortalanul és tájékozatlanul állott valamilyen drámai részlet előtt, amikor elmondani és eljátszani kényszerült. Ilyenkor tudódott ki, hogy voltaképpen nem érti a helyzetet, pedig olvasás közben világosnak gondolta, az olvasás maga nem mutatott rá a helytelen elképzelésre. Voltak szereplők, akiknek igazi lelki élményt nyújtott
