Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 29 amelynek nemes zománcában ott ragyognak a lutheri szellem örök színei is, nemzetének nevelőjévé avatták őt... s ez az egyik ok, hogy mi, evangélikus magyar tanárok mélységes kegyelettel illetjük ma az ő áldott emlékét. Örökre kár, hogy e válságos napokban nincs mellettünk, s hogy mielőtt tettek márványába véste volna összes nagy terveit, történelmi erejű vésőjét balsorsunk kihullatta kezéből... De így is elérte, hogy minél inkább távolodik tőlünk az időben, annál nagyobbnak, ragyogóbbnak látjuk nemes alakját, s úgy tűnik fel előttünk, hogy belépett a magyar Panteonba, s homlokát ott a nagy magyarok hervadhatatlan koszorúja illeti... Dr. Hell Lajos. MEGJEGYZÉSEK. V V néniét nyelvtanítás vezető elve. A mai iskolai nyelvtanítás két alapmódszerre vezethető vissza : a grammatikus-szintetikus és a közvetlen módszerre. Kezdetben természetesen a grammatikus-szintetikus módszerrel folyt a tanítás, vagyis azzal a módszerrel, amely az anyanyelv alapjára építi fel az idegen nyelv épületét, és főképpen a nyelvtani szerkezetek tökéletes elsajátítására és bő szóismeretre törekszik. Ennek a módszernek az eredménye az úgynevezett passzív nyelvtudásban nyilvánul meg, amit kulturális szempontból teljesértékű nyelvtudásnak tekintenek, bár az, aki ennek birtokában van, esetleg egyetlen mondatot sem tud azon a nyelven könnyedén kimondani. Az ilyenfajta nyelvtanításnak egyik jellegzetes tankönyve Endrei Ákosnak 1900-ban megjelent Német Nyelvkönyve a középiskolák V—VI. osztályának használatára. A szerző az 50 oldalra terjedő bevezető részben kitűnő tudással állítja össze a magyar és német stílus különbségeit, de anyagának teljes értékű átplántálása a növendékekbe diákéveim tapasztalata szerint még a németajkú növendékek számára is lehetetlenség volt. Megoldhatatlan feladatok elé állította a 14—16 éves ifjút a széles keret, a gyorsiramú előrehaladás, sőt a tanár számára is alapos elmélyedést kívánt. Később a nyelvtanítási reformharc folyamán, a közvetlen módszernek is voltak nálunk lelkes hívei, akik a módszer alapelvei szerint az anyanyelv mellőzésével közvetlen kapcsolatot igyekeztek teremteni a fogalmak és szavak, a gondolatviszonyok és nyelvi szerkezetek között, céljuk pedig elsősorban a nyelv gyakorlati elsajátítása volt. Ez a módszer tehát az úgynevezett aktív nyelvtudást kívánta elérni, mely a nyelvérzék fejlesztésére és nem a grammatikai tudásra veti a súlyt. A gyakorlatban azonban zavart okozott ez a módszer. Tankönyveink az alsó fokon ehhez az eljáráshoz simultak, és itt a tanítás középpontjába a beszédgyakorlatokat állították, amelyeknek az anyaga szemléltető alapon épült fel. Ilyen tankönyv például a Marko vics- Hegedűs-féle Német Nyelv-, Olvasó- és Gyakorlókönyv, melynek első része (gimn. III., reálisk., felsőbb leányisk. és polg. isk. I. o. számára) 1903-ban jelent meg, és címlapján is hangsúlyozza a szemléltető alapot. De már Schuster Alfréd az alsófokú nemet oktatás számára írt tankönyvének előszavában, bár munkája a közvetlen módszer elvei alapján épült fel, 1903-ban a következőket mondja : . .beláttam, .. .hogy iskolai tanításban — különösen zsúfolt osztályokban és csekély óraszám mellett — kizárólag ezen módszer szerint eljárni fölötte nehéz dolog. Azért helyet adtam azon módszernek is, . . .amely összefüggő olvasmányok gondos feldolgozásán alapszik, és az elsajátítandó nyelvtani ismereteket induktív módon vonja le azokból“. Ugyanezt az eljárást követi alsó fokon a Miklós—Kaiblinger-féle Német Nyelvkönyv, bár nem a
