Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Dr. Rell Lajos: Gömbös Gyula és a magyar nemzeti öncélúság
28 ür. Rell Lajos : Gömbös Gyula és a magyar nemzeti öncélúság. Gyula azonnal fölismerte e feladatot s amikor Ankarában, Szófiában járt és őszinte megértést keresett Délszláviával: baráti kapcsolatok keresése mellett új keleti politikánk útját is egyengette... A magyar nemzet történelmi küldetése azonban nem merül ki a Kelet irányításában. A Gondviselés azt a másik nehéz feladatot is a mi vállainkra rótta, hogy a Dél felé irányuló szláv és a Keletre törő német terjeszkedés ütközőpontján : a Duna-medencében közömbösítsük a szláv és a germán feszítő erőknek előbb-utóbb egymásba csapódó hullámait. Ezt a nehéz szerepet csak öncélúságát tisztán látó, katonáslelkű nemzet: a magyar nemzet vállalhatja, ha vissza- szerzi régi, ezeréves határait, s visszanyeri régi erejét és hatalmát. S Gömbös Gyula kormányra jutva azért igyekszik olyan lázasan katonailag szervezni, erősíteni nemzetünket és küzdeni Nagy-Magyar- ország helyreállításáért, hogy a magyarság ne váljék a két feszítő erő játékává, elvégezhesse történelmi küldetését, s a Duna-medence sorsának kulcsa az ő kezében maradjon. Az új magyar külpolitika cselekvő erejét élénken bizonyítják külföldi látogatásai. Először a bennünket annyira megértő Dúcét kereste föl, azután az európai államférfiak közül elsőnek Hitlert; többször megfordult Bécsben, ellátogatott Varsóba, s mint említettük, Ankarába és Szófiába is. Mindegyik útján újabb és újabb baráti kapcsolat alapköveit rakta le, s mély bepillantást nyert Európa for- rongó-erjedő viszonyaiba. S az újabb idők legnagyobb történelmi í úlyú cselekedete az ő egyéniségéhez fűződik : Ő hozta össze baráti kézfogásra Mussolinit és Hitlert, az ő elgondolása a berlini-római engely. Ez a „tengely“ új korszakot nyitott meg Európa életében : lehetővé tette Németország és Olaszország bámulatos emelkedését, nemzetközi súlyának magasra szökkenését; elsorvasztotta az antantot kiszolgáló Népszövetséget, előidézte a versaillesi és trianoni szellem bukását, a kisantant fölbomlását, megnyitotta a békés revízió előretörésének, a Felvidék és Kárpátalja visszatérésének útját, s valóra váltotta egy milliónál több, eddig rab magyarnak a nemzeti öncélúság gondolatába való bekapcsolódását. . . így hozta meg Gömbös Gyula külpolitikája áldott gyümölcseit számunkra — évek múlva, amikor ez a szinte pótolhatatlan nagy magyar már korai sírjában szőtte tovább gyönyörű magyar álmait. Minden úgy történt, ahogy megjósolta, amikor visszatért második római útjáról: „Én a magyar élet szántóvetőjének érzem magamat. Amit elvetek, nem magamért, hanem nemzetemért vetem el azt, s ha eljön ennek a magvetésnek aratása, nem én, hanem a nemzet fog aratni...“ Talán sikerült kimutatnom, hogy Gömbös Gyula nagy eszményében : a nemzeti öncélúságban — mint valami gyújtópontban, fókus- ban — futnak össze bel- és külpolitikájának gondolat-sugarai, hogy ott lángra lobbanva, átmelegítsék, termővé tegyék a csonka haza lelki talaját. De nemcsak politikai elgondolásai, cselekedetei bontották ki új élet rügyeit a magyar talajon : derűs optimizmusa, intései, férfias erényei, sugalló, szuggesztív, eredeti magyar egyénisége,
