Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 9. szám - Dr. Mester István: Megjegyzések a gyorsírás tanításához
250 Dr. Mester István : Megjegyzések a gyorsírás tanításához. része. A házi gyakorlás anyagát az iskolában a tankönyv alapján feldolgozott új anyag begyakorlása képezi. Ehhez járul a szépírásnak és az olvasásnak különböző módszerekkel való gyakorlása. Vigyázni kell, hogy a házi feladat kiszabásával túlzásba ne menjünk. A tankönyv szópéldáinak begyakorlása úgy történik, hogy minden szóból íratunk egy sort, később csak egy félsort. A tankönyv gyakorlatát többször íratjuk le, először csak másolással, azután összehasonlító módszerrel a nyomtatott kulcs segélyével. A másolás elegendő egyszer- kétszer, mivel az összehasonlító módszerrel való írás pedagógiailag sokkal eredményesebb. A tanuló saját írását szóról-szóra összehasonlítja a könyv sztenogrammjával, a hibákat saját maga javítja ki, s ezután még egy párszor leírja a gyakorlatot a nyomtatott kulcsból. Jól bevált módszer: 2-szer másolni, 1-szer összehasonlítva javítani, s 2-szer a nyomtatott kulcsból helyesen leírni. A gyors ellenőrzés miatt a tanulónak a házi füzetben feltűnően jeleznie kell, hogy hányadszor írta le a gyakorlatot. A tankönyv feladata ismeretlen szöveg gyorsírásba való áttételére szolgál, természetes, hogy ezt, a hibák megrögződésének elkerülése miatt, csakis egyszer kell gyorsírásba áttenni. Ha már összefüggő szöveget is tudunk írni, adjunk minden órán házi áttételes dolgozatot is. A gyakorlott tanár mindig tudja előre a házi feladat terjedelmét, mely a fogalmazási gyorsírás esetében rendszerint 5—6 lap, ez még nem veszi a tanulót túlságosan igénybe, legfeljebb 30—40 percre. Ha gyakorlati órát tartottunk, kevesebb a házi feladat, ilyenkor adjunk szépírási feladatot, mert erre feltétlenül szükség van, ugyanis a sebesebb írás miatt önkéntelenül is romolhatik a tanuló írása, az írássebességre itt nem tekintünk. Szépírási mintákul szolgálhatnak a szaklapok és olvasókönyvek megfelelő fejezetei. Házi olvasás gyakorlására ugyancsak az olvasókönyvből vagy szaklapokból jelölhetünk ki kisebb részleteket. A kezdet nehézségein túlesett tanulónak minden órán adhatunk házi áttételre 3—5 perces diktátumot, amelynek általában könnyűnek kell lennie, mert a tanuló írása és áttétele közt nagy időkülönbség van, a fülére, emlékezetére nem támaszkodhatik. A nehéz feladat elveszi a tanuló kedvét, s a sikertelenség rossz tanácsadó, a tanuló hajlandó csalásra vagy lopásra, rabszolgamódon leírja valamelyik jobb tanuló áttételét. A jobb tanulók kedvéért később adhatunk kétféle diktátumot. Mindenféle házi feladatot a tanárnak következetesen kell ellenőrizni, ez a következetesség fokozott munkára ösztönzi a tanulót, már az első órán hozzá kell szoktatni a tanulót, hogy szigorú az ellenőrzés, és nem lehet kibújni a kötelességteljesítés alól. A szópéldák ellenőrzése könnyű, tudjuk, hogy a házi feladat ezen része mennyit tesz ki, elég egyszer átlapozni, s a gyakorlott tanárszem azonnal észreveszi a hibákat. A gyakorlat ellenőrzése sem okoz különösebb nehézséget, mert a tanuló maga jelöli meg, hogy hányszor írta már le. Még a tanuló által használt módszerre is lehet következtetni, mert ha javítások vannak, az összehasonlító módszerrel dolgozott, ha javítás
