Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 9. szám - Csanády Sándor: A Kitűnőek iskolája
240 Csanádi] Sándor : A Kitűnőek Iskolája. közösséget és a munkatársi viszonyt vezető és alárendelt köpött. Persze, lehet könyvekből is tanítani a jó vezetés elveit, de a tapasztalás mégis megveszi majd a maga keserű adósságait, mit sem törődve a tudós könyvekkel. No, alkalmazkodni, mint beosztottak, még kevésbbé tudnának majd az elitiskolában nevelt titánok. Lesznek, akik azt mondják, meg kell próbálni. Fölösleges. Nézzenek körül és látni fognak példákat. A polgári nevelésben forgassuk-e vissza az idő kerekét, amikor már a katonai nevelésben is fel-felcsillannak új szempontok : közelebb hozni a parancsnokot és a közkatonát? Ebben az elitintézményben minden bizonnyal nagyobb lenne a sok bába révén a tudományos eredmény, de elveszne a közösség tudata, ami keveset odavitt a jelölt, az is elhomályosulna. Meg kell keresni hát azt a nevelési formát, ahol mind a két szempont érvényesül, azért semmiféle intézménybe oltott megoldást a magunk részéről jónak, célravezetőnek nem tartunk. A világ olyan irányban halad, hogy vezetőnek és vezetettnek ugyanazt a közös iskolát kell végigjárnia. A vezetőnek nem felülről kell látnia a dolgokat és a beosztott, az alárendelt munkáját, hanem bele kell abba neki is kóstolnia teljes egészében. Aki saját testén nem törölgette a fárasztó munka izzadságát, aki nem ismerte meg a felelősséges munka izgalmát és gyötrelmét, aki meg nem tanulta a bábáskodás nélkül való karcos kötelességet, az nem lesz jó vezető soha, mégha csillagokat ver is a tudománya. Ez a dolgok ,,sine qua non“-ja. Erre pedig nem kiválasztani kell az embereket, hanem kiválasztódnak azok maguk is, csak adjuk meg arra az alkalmat és lehetőséget. A tehetség, a képesség, az arravalóság majd jelentkezik maga, kinél előbb, kinél utóbb. Nem lehet a kiválasztást sem határidőhöz, sem górcsövi vizsgálathoz kötni. Éppen ezért legyen kötelessége minden iskolának, minden tanítónak, minden tanárnak, hogy tanítványait figyelje, akiben aztán valamilyen hasznos és jó irányban hajlam mutatkozik, tartsa szemmel, buzdítsa az illetőt, végül karolja fel az ügyet az iskola a maga szavának teljes súlyával és hitelével. Nemcsak jó vezetőkre van szükség, de jó közemberekre is, akik legyenek bár orvosok, adókivetők, vagy gépészek. Ne az legyen tehát a törekvés, hogy az ország tanulói közül kiválogassunk párszázat, és mondjuk ki rájuk a felsőbbrendűséget, és jegyezzük el őket jó előre kitűnő állásokkal, méltóságokkal, hanem kit-kit tereljünk arrafelé, ahol tehetségének és képességének tér nyílik, az arravalóságot puhatoljuk ki, és segítsük érvényesülni az illetőt, amihez sokszor nem elég a puszta biztatás, hanem anyagi segítség is szükséges. Az anyagi eszközöket kell megszervezni! Előteremteni. A szellemi, szakmabeli, fokozati, erkölcsi beérkezés pedig szabad
