Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 9. szám - Csanády Sándor: A Kitűnőek iskolája
Csanádi) Sándor: A Kitűnőek Iskolája. 241 versenyben dűljön el, nem pedig zárt üvegházban. A drága palotát és iskolafenntartási költséget darabolják szét, oldják fel megfelelő ösztöndíjakra. Nem baj, ha nem is lesz gondtalan az ösztöndíjra érdemes és arra anyagilag rászoruló versenyzőnek az élete, a küzdés sohasem árt, és a tudományosságnak se lesz kárára, sőt a jellem alakulására sem hátrányos, de — itt sietek megerősíteni Kiss Árpádunk Szemlénk 1940 júl. számában írt véleményét — ne legyen a szegénysorsú tanulónak odadobott alamizsna az ösztöndíj, sem könyör- adomány, mert aki szociális tehernek érezte magát fiatal éveiben, abból nem lesz se jó vezető, se jó közmunkás. A Kitűnőek Iskolája hívei részére pedig megtoldom azzal, hogy a falu barázdájából fényes palotába telepített ifjú szívesen elfelejti kicsi szülőházát. Mindent összegezve a Kitűnőek Iskolájának egzotikus palotája helyett minden tehetséges tanulót hagyjunk meg a maga iskolájában (van ott is nevelés!), vagy az egyetem padjai között (van ott tudomány elégi), de figyelve, követve lépéseit, kibontakozását, és anyagilag támogatva azokat, akik szegénységük miatt különben elhullanának a versenyben. Ez a számontartás és irányítás legyen szoros és súlyos kötelessége minden rendű és rangú iskolának, mert nemcsak jeles közigazgatási emberek képzésére van szükség, hanem a zsidó törvények folytán elhagyott, és még gazdátlanná váló helyek benépesítésére is. Tehát ösztöndíj és anyagi juttatás ott és azoknak, akiket az iskola arra a magyar jövő és gazdasági élet szempontjából érdemesnek tart. Hiszen itt is felmerülhet a kétség, hogy az ösztöndíj elnyeréséért folytatott küzdelemben és versenyben is alulmaradhat a gyengébb fél. Egy kisebb-nagyobb ösztöndíjért folytatott harc azonban sohasem lesz olyan elkeseredett, mint a Kitűnőek palotájába való beköltözésért. Nem. És azután ottmarad még a szabad verseny, amelyben az iramot egyformán tartani kell, míg ellenben aki egyszer betelepült a Kitűnőek székházába, azt onnan nehéz lesz kilakoltatni, legfeljebb akkor megy könnyebben, ha a „kitűnő“ lakónak a gyökerei vékonyan ágaznak szét az összeköttetések talajába. Tehát: palota helyett ösztöndíj ; melegházi tenyészet helyett szabadverseny az egész tanulmányi idő alatt; fényes ebédlő helyett életismeretszerzés ; elkülönülés helyett a közösség tudata; elpuhító nevelés helyett életharc; fölényes tehetség helyett arravalóság; hivalkodás helyett felelősségérzet ; tanulmányi kéj utazások helyett személyes munkavállalás és tapasztalatszerzés a tanulmányozott helyen ; szellemi prepotencia helyett hűséges szolgálat országunk bármely helyén és vidékén ; végül pedig a jól és eredményesen végzett munka, érdemes szolgálat után járó elismerés türelmes bevárása. Aki az utóbbiakat vállalni nem tudja, nem akarja, nagy tudománya mellett sem való az sem vezetőnek, sem utolsó közembernek. A Kitűnőek Iskolája helyett meredekebb utat tartunk jónak ; evesebb dísszel, de mélyebb élettartalommal.