Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 9. szám - Csanády Sándor: A Kitűnőek iskolája

Csanádi] Sándor: A Kitűnőéi: Iskolája.

239

•elernyedő műköltészetnek szüksége van a népköltészet ízére, erejére, keresetlenségére, vagy az onnan érkező tehetség új hangjára, eredetiségére. Bár a népi osztály feltörekvésében itt-ott — nem tagadjuk — ascendizműs, úrhatnámság is kimutatható, mégis a már folyamatban lévő részleges őrségváltást sok tekintetben a nemzet további létérdeke miatt sem megakasztani, sem hamis útra terelni nem szabad.

Tehát sem a mai idők szellemének, sem az imént mondottaknak, sem az alább kibontandó okok miatt a gyakorlati életnek nem felel meg olyan iskola, mely fényes külső kereteivel, a címben is kifejezésre jutó levegőjével, zártkörű rendjével, a csillagok felé való beállítottságával, űbermencsi hitével válaszfalakat emel kifelé, a közösség felé. Elismerjük, hogy az alapszabályok hangoztatnák a társadalmi egyenlőséget, meg a szociális érzést, az előadásokban, a tankönyvekben is történnék erre hivatkozás, csak éppen a valóság mutatna más képet. Miért kellene annyi derék ifjúnak szellemét és lelkét a felsőbbrendű ember terméketlen, tragikus hitével eltorzítani, és tömérdek összeütközést, bajt okozni a hétköznapok prózájában?

Az a baj, hogy a problémákkal nem nézünk egyenesen és nyíltan szembe. Nem titkoljuk el azt a félelmünket sem, hogy egyes társadalmi osztályok súlya és befolyása már a felvételnél is a hegyen lévők helyzeti előnyénél fogva irányítólag hatna. Ez az élet természetes folyamata : az erősebbnek mindig több lehetősége van. Ne szaporítsuk a kísértések és lehetőségek alkalmát.

Ha idáig jutottunk, kijelentjük azt is, hogy a nemzet vérkeringésében a felfrissülés folyamatát és szükségességét észrevették már nemcsak a társadalomtudósok, de észrevették azt már felelős lár- sadalompolitikusaink is. Számtalan olyan új ösztöndíjat alapítottak, mely a történelmi osztályok fiai mellett más rétegek gyermekeinek, a nép tehetséges fiainak, a parasztosztály egészséges hajtásainak nyit utat fölfelé. Mi szükség volna tehát korszerűtlen intézményre, mely sem szellemével, sem szerkezetével nem felelne meg az új időknek?

E helyett sokkal célravezetőbb, ha sem a kiválogatás korhatárát, sem annak területét, sem ilyen, vagy olyan különleges irányát, célpontját meg nem kötjük, pontokba, paragrafusokba nem foglaljuk, sem pedig a középiskolai műveltség megszerzésének általános célfeladatába, mint előkészítő stúdiumba, fel nem oldjuk, egyszóval eleve — sokszor igen korán, máskor meg későn — személyhez nem kötjük a kitűnőek nevelését.

Sem vezetők, sem közemberek nevelésére a Kitűnőek Iskolája nem alkalmas, és pedig azért, mert — amint fentebb már célzást teltünk rá a tudósok, a beavatottak, az Isten kegyelméből elhivatottak, az önhittek, a fölényeskedők kasztja kerülne onnan ki, amely „rend“-nek tagjai sokkai magasabban hinnék magukat, semhogy a jó vezetés alaptörvényét megismernék és elismernék : a munkaí*