Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 9. szám - Csanády Sándor: A Kitűnőek iskolája
238 Csanádi/ Sándor: A Kitűnőek Iskolája. az ilyen elitintézményben nevelkedett ifjú tele ne szívná magát a felsőbbrendűség tudatával és gőgjével, hiszen az iskolának puszta címe is erre indítaná, pedig hát az iskola célja és feladata egészen más volna. A Kitűnőek Iskolájának papíron való megoldása kétségkívül alig mutatna hibákat. Elképzelhető a legeszményibb szervezet és tanterv ; igen tudós tanári testület is beállítható. Mégis feltesszük a következő kérdéseket: 1. Mi módon történjék és kik végezzék a kiszemelést? 2. Milyen fokú és irányú legyen az iskola? 3. Mikor történjék a kiválasztás? 4. Honnan legyen a válogatás? 5. Milyen biztosíték volna arra nézve, hogy nem melegházi kitenyésztést fog végezni a Kitűnőek Iskolája? Ezekre a kérdésekre azok tartoznak válaszolni, akik hívei a Kitűnőek Iskolájának. Mi a dialektika szabályait félretéve előrebocsátjuk a refutációt. A Kitűnőek Iskolája jellegénél és intézetközi kiváltságos helyzeténél fogva olyan életelőnyöket juttatna végzett növendékeinek, hogy az oda való bejutásért érdemes lenne halálos küzdelmet vívni a pályázóknak és hozzátartozóiknak. Élőpélda a középiskola szelekciójának a kísérlete, melyben az iskola pervesztes lett. A társadalom nyomásával, az érdekeltek minden követ megmozgató közelharcával szemben a tanári testületek vagy elfáradnak, vagy megtorpannak. Csak a bírói függetlenséggel azonos mentelmi jog védelme alatt lehetne a Kitűnőek Iskolájába a kiszemelést megejteni. Ez pedig kivihetetlen feltétel. Persze nemcsak ott lenne a baj, hogy a sok kiváló pályázónak akár a fele is kinnrekedne, hanem a bejutottak érdemessége körül fordulnának elő nagy hibák. Milyen irányú és fokú legyen a Kitűnőek Intézete? Középiskola? Szakirányú iskola? Alig képzelhető másnak, mint általános irányúnak, tehát középiskolának, ahonnan a „kitűnőek“ mennének az egyetemekre, hogy „kiváló vezetők“ legyenek. Avagy nevelőintézet legyen, ahol együtt laknak a jelöltek és szemináriumszerűen mód adatik kinek-kinek tanulmányait kiváló tanulmányi vezetők irányításával végezni, mintegy a szakiskola, vagy egyetem munkáját egyidőben kiegészíteni, az eredményt fokozni? Ezt a kérdést is, meg a következő (3—5.) hármat is egybefoglaljuk, és összegezve fejtjük ki álláspontunkat a Kitűnőek Iskolájának inkább jelszavas, divatos, semmint átgondolt eszméjére nézve.. Először is kezdjük azzal az őszinte és nyílt kijelentéssel, hogy a nemzettest szellemi és biológiai életében hosszú évek óta (már a világháború előtti korban is) lassú felfrissülés van folyamatban. Ez a felfrissülés múlhatatlanul szükséges, mint az időnként túlfínomuló,
