Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Középiskolai nevelésünk célkitűzése
vitéz dr. Bessenyei Lajos : Középiskolai nevelésünk célkitűzése 195 ott a „fajiságon alapuló magyar nemzeti műveltségről“ beszélnék, és viszont a tantervben az úgynevezett „nemzeti tárgyak“ nem a mai aránylag csekély óraszámban, hanem sokkal nagyobb mértékben és rendszeresebb, mind a nyolc osztályt behatóan átfogó összefüggésben nyernének feldolgozást. És a mai nemzeti tárgyak közül hiányzik egy igen-igen lényeges tudomány, amit jelölhetnénk így : „Fajvédelem“. Mikor fogják ezt a rendkívül fontos ismeretágat iskoláinkban bevezetni, nem tudom, de némi reménysugárt látok felcsillanni ama tényben, hogy folyó évi máj. 7-én a k 'pviselőházban gróf Serényi Miklós javaslatot terjesztett be a nemzet faji tisztaságának a védelméről. Ki tudja, mi lesz a sorsa ennek a javaslatnak ? De valami kis megnyugtatás rejlik abban, hogy már illetékes helyen, is kezdenek ez üggyel, e végzetesen fontos kérdéssel foglalkozni. Furcsa és talán egyben megdöbbentő is az a tény, hogy míg az állattenyésztésünk, a különféle növényi magtermelésünk nemesítésével, faji tisztaságának szigorú megóvásával, törzskönyvezésével sokat törődünk, és e célra sok pénzt is áldozunk, addig nemzetünk faji tisztasága egyelőre megoldatlan kérdés, aki ilyenről beszél, azt megteszik igen sokan vagy tévelygő álmodozónak, vagy szélsőséges újítónak, vagy — olykor még — ostoba fajankónak is. Én pedig hirdetem : nekünk kívánnunk és követelnünk kell a magyar nemzet faji tisztaságának törvényes védelmét és nemzetünk jövőjére semmi sem lehet károsabb és végzetesebb, mint ennek a kérdésnek elodázása, vagy elmulasztása. A Kormányzó Űr jubileuma alkalmából (1940 március 1.) gróf Teleki Pál miniszterelnök a gyáripar, a pénzvilág és a Nemzeti Bank által létesített három nagy alapítvány felhasználásival kapcsolatban nyilatkozott arról, hogy milyen nagy szükség van a közgazdaságban, de különösen a közigazgatásban egy fiatal elit kinevelésére. Ez feltétlen és vitathatatlan igazság. Kitűnő és'kiválasztott ifjúságra van szükségünk, ha a népek mai sorsdöntő küzdelmében meg akarunk maradni a történet színpadán számottevő szereplőnek. De ez a szükséglet nem új és sohasem válik kopottá, ócskává, feleslegessé. Ez tulajdonképpen a középosztály nevelésének a problémája, amelyről bevezetőleg kimutattam: mennyire össze van ez forrva minden nemzetnek az életével. Kitűnő és kiválasztott középosztály kell nekünk is, amelynek tagjai a magyar közélet minden ágazatában általában megállják kifogástalanul a helyüket, a vezető állásokba pedig még közülük is valóban a legkitűnőbbek, a legkiválóbbak emelkedjenek fel, nem pedig a protekciós átlag-egyének, szürke, mindennapi emberek, tehetetlen és üresfejű senkik. Ilyen értelemben halaszthatatlan szükség van az elit-nevelésre. De (a következőkben sokat idézek egy vezércikkből, mely „Űj fiatalság, új élet“ címen megjelent az Üj Magyarság 1940 március 5-i számában) „egy ilyen elit-kiképzés nem történhetik mesterséges úton. Sem lombikban, sem külön nagy iskolákban nem lehet egy ilyen kiváltságos réteget erőszakkal létrehozni. Igen, szükség van egy új elitre, de ennek az élet viharaiban kell felnevelkedni, nem pedig mesterséges teóriák retortájában. Csak harcos
