Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Középiskolai nevelésünk célkitűzése
196 vitéz dr. Bessenyei Lajos: Középiskolai nevelésünk célkitűzése társadalom nevelhet ilyen zárt elitet nagy reformokon és nagy megpróbáltatásokon át és főleg zárt, határozott világnézeti célkitűzésekkel.“ Tehát nem egy-két különleges iskola feladata, nem az úgynevezett „kitűnőek iskolájára“ vár az elit-nevelés, hanem abban minden magyar iskolának részt kell vennie. „Az egész magyar nevelésben, az összes iskolákban, de különösen a közép-és felsőiskolákban lehetővé kell tenni a nép fiainak, a népi sorsból föltápászkodó, friss, erős, egészséges tehetségnek a fölemelkedést. Lehetővé kell tenni azt, hogy színmagyar vidékekről, faluból, a magyarság ősi nagy rezervoárjából mennél többen felkerülhessenek a középosztályba, mennél többen eljuthassanak a hivatalokba, a tisztviselő-osztályba, de a szabadpályákra, a gazdasági élet fontosabb őrhelyeire is. Nagy hivatás vár erre a nemzetre a Kárpátok medencéjében a minket körülvevő nemzetiségek között; de hogy ezt a hivatást erővel, liittel tudjuk betölteni, hogy vonzók és életrevalók legyünk, ahhoz szükséges az is, hogy az irányító posztokon mindenütt olyan emberek üljenek, akik a magyar faji karaktert legjobban kifejezik. Nagyon erős faji ösztönökkel bíró, mélységes magyarságú vezetőemberekre van szükség, hogy a hegemóniát megőrizhessük, s hogy a magyarság mindig vonzóerőt gyakorolhasson a minket körülvevő kisebb testvérnemzetekre. Számolnunk kell azzal, hogy ezekben a testvérnemzetekben ma egy friss és izzó nacionalizmus lobog. Mit ér, ha mi, a vezető fajta, egy fáradt, kiélt nacionalizmus, egy hervatag faji öntudat erejét tudjuk csak versenybe állítani ezekkel az új nacionalizmusokkal, új kisebbségi nemzeti ideálokkal ?“ íme, középiskokü nevelésünk célkitűzése most már egészen világosan bontakozik ki előttünk, és az is nyilvánvalóvá lett, hogy ez a kérdés olyan jelentős és lényeges probléma, amelytől egyenesen nemzetünk jövője függ, s ezen fordul meg, hogy fejlődésünk milyen irányt fog venni: felfelé haladunk-e, vagy lefelé süllyedünk ? Ezzel a kérdéssel igenis behatóan kell foglalkoznia a magyar társadalomnak, ki kell formálnia egy megfelelő, helyes megoldást, és a törvényhozást rá kell kényszerítenie, hogy ilyen törvényt alkosson. És magam részéről még azt sem mondom most már, hogy ne siessünk ezzel a törvény megalkotással, ráérünk, van időnk, épen azért jól fontoljuk meg, mielőtt cselekvésbe kezdünk. Tavaly ugyanis még így gondoltam, és ezt meg is írtam. De másfél év alatt olyan tempót vett fel a történelmi élet ritmusa, olyan ütemben száguld előre körülöttünk a népek fejlődése, általában a világ folyása, hogy veszedelmes lenne ezek közt cammogva tovább bandukolni előre. A lemaradás veszélye fenyeget bennünket, ami pedig ránk, kicsiny és elszigetelt népre nézve,1^végzetes lenne. Azért most már azt mondom és az a meggyőződésem, hogy minél előbb meg kell alkotnunk egy ilyen törvényt. Félmegoldásokkal nem kísérletezhetünk, mert az idő sürget, s a haladás megköveteli a százszázalékos, meg nem alkuvó színvallást. De nem elég az eredmény biztosításához a megfelelő törvény sem, mert ezenkívül az iskolákra is vár egy mellőzhetetlen, másra át
