Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Középiskolai nevelésünk célkitűzése
vitéz dr. fíesseni/ei Lu jós : Középiskolai nevelésünk célkitűzése 191 közi hajlandóságokkal megfertőzött középosztályunk fölült néhány ostoba és bűnös demagóg defetista, antimilitarista, pacifista hazu- dozásainak, romboló jelszavainak és kitört nálunk az őszirózsás lázadás, majd később a vörös bolsevizmus, s végül a trianoni rabigát kellett vállainkra vennünk. Ha ennek a gyászos és minden csapásában soha helyre nem hozható békeparancsnak a végső okait akarjuk megállapítani, akkor tárgyilagos elemzés esetén el kell jutnunk, mint egyik legfőbb végső okhoz, az 1883 : XXX. tc.-ben megszabott középiskolai nevelésünk célkitűzéseihez is, mint aminek igen nagy része volt a világháború végén a lelkek forradalmosítási lehetőségének előkés/ ítésében. Amint 1919 őszén megszabadultunk a kommunizmustól, lassan- lassan megkezdődött a romok eltakarítása és a helyreállítás munkája. Akkori illetékes körök is belátták, hogy középiskolai nevelési rendszerünk rossz és azt reformálni kell. Így jött létre pár évi előkészítés után az 1924 : XI. te., amely az 1883 : XXX. törvénycikken lényeges változtatásokat eszközölt. Minket ez alkalommal csak a célkitűzés módosítása érdekel, mely ugyancsak az 1. § 2. bekezdésében így hangzik : ,,A középiskolának az a feladata, hogy a tanulót va/ ásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye.“ Ez a meghatározás az előbbihez, az 1883 : XXX. tc.-hez képest néhány lényeges módosítást tüntet fel. Először is itt már a célkitűzés nem kettős, hanem hármas : első a vallásos és erkölcsös polgárrá nevelés, második a hazafias szellemű általános műveltség, harmadik az egyetemre előkészítés. Ezek közül az első a múlthoz képest teljesen új ; a kettős lázadásnak, az 1918. őszirózsásnak, és az 1919. tavaszi vörösnek, egyik alapvető hazugsága és legtöbbet hangoztatott jelszava volt a „burzsuj“ és a „proletár“, a „polgár“ és a „munkás“ egymástól való éles elválasztása, sőt egymással való legellenségesebb szembeállítása ; ezt a hamis és alaptalan fogalomzavart, amelyet azonban olyan végzetesen használtak ki nemzetünk és hazánk pusztulására az akkori idők bűnös felidézői és vezetői, kívánta ez az első célkitűzés megszüntetni. A második csak módosítása a megelőző réginek, az 1883 : XXX. tc.-ben levőnek : most már nem elégszik meg az „általános műveltség“ hangoztatásával, hanem hozzáfűzi, hogy annak „hazafias szellemben“ kell megtörténnie ; ezt a változtatást is a trianoni szörnyű bukásunk hozta létre, amely érezte az előbbi nemzetközi szellemnek átkos hatását összeomlásunk felidézésében. Végül a harmadik célkitűzés, az „egyetemre előkészítés“, maradt változatlanul. Ha ezeken a változtatásokon elgondolkozunk, hamarosan rájövünk, hogy ezek szükségesek voltak, de nem elegendők. A világháború után kibontakozó Európában ez a kifejezés : „hazafias“, már nem volt sem elég megnyugtató, sem elég világos és határozott. Hiszen a liberalizmus fénykorában is állandóan felhangzott ez a szólam úton-útfélen, mégis a vége ennek a szüntelenül harsogtatott frázis
