Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Középiskolai nevelésünk célkitűzése
190 vitéz dr. Bessenyei Lajos: Középiskolai nevelésünk célkitűzése életében a magyar középiskolák nevelésének és tanításának. Legvilágosabban kitűnik ezen tétel igazsága, ha átmegyünk konkrét területre. Nálunk, magyaroknál — nem számítva az 1777-i „Ratio educations prima“, az 1806-i „Ratio educationis secunda“ és a Bach- korszakbeli „Entwurf“ kísérleteit, melyek mind csak ideiglenes jellegűek voltak és mélyebb nyomokat nem is hagytak maguk után — először véglegesen és maradandó hatással az 1883 : XXX. te. szabályozta a középiskolák életét, a tanárképzést és az ezzel összefüggő kérdéseket. E törvény 1. §-ának 2. bekezdése szerint : „A gymnasiumnak és a reáliskolának az a feladata, hogy az ifjúságot magasabb, általános műveltséghez juttassa és a felsőbb, tudományos képzésre előkészítse“, amely meghatározásból tehát hangsúlyozottan csendül ki a kettős cél, egyik : az általános műveltség, másik : az egyetemre előkészítés. Ez a célkitűzés valóban egészen színtelen, nemzetközi, kozmopolita, amiben nincs felemlítve a „nemzeti“ egy árva betűcskével sem. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen Európa akkor már, vagyis a múlt század utolsó évtizedeiben, nyakig benne úszott a túlzott liberalizmus áradatában, ami ellensége volt minden céltudatos nemzeti és faji megnyilatkozásnak, ellenben az országok életműködését a nemzetköziség generál szószával árasztotta el. E koreszme hatása alól nemzetünk sem vonhatta ki magát, sőt, akik mérsékelni kívánták ezt a veszedelmes, mondhatni : öngyilkos irányzatot, azokra sem hallgattak, hanem sokszor lehurrogták, kigúnyolták. Példának elég felhozni az öreg Arany •Jánost, aki 1877-ben „Kosmopolita költészet“ című híres versében hiába emelte fel intő szavát az új nemzetközi költői irányzat ellep : ,,S hol vevéd gyász tévedésed : Hogy faját és a nemzeti Bélyeget, mit ez rávésett, A nagy költő megveti ? Hisz forgattam a javából Én is egy párt valaha ! Mind tükör volt: egy magából Tűnt nekem föl nép s haza“, s hasztalan emelkedik e vers utolsó strófájában az Istentől megihletett vatesek jövőbelátása alapján tragikus magasságba a jóslata, amikor „inkább akar liúnyó nép közt Ossián lenni, hogysem dalok korcsa közönyös harmónián“, a köztiszteletben és -szeretetben álló költő látnoki szavai minden komolyabb hatás nélkül hangzottak el. Egy ilyen célkitűzésű középiskolában és ehhez alkalmazott tanterven nőtt és nevelődött fel a magyar középosztály évtizedeken keresztül és ennek meglett a maga végzetes következménye. Mert az 1914-ben kitört világháború végén, 1918-ban, amikor már minden harcbanálló népnek a lehető legnagyobb szüksége volt a nemzeti érzésre, a minden nélkülözéssel szembeszállni bíró áldozatos hazafiságra, akkor nemzet-
