Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Barcs László: A rajz a Részletes Utasításokban
Barcs László: A rajz a Részletes Utasításokban. 177 rajzlapon és vízfestéken kívül bő alkalom nyílik a tónuspapír, színes írón és temperafesték kombinált alkalmazására. A pozitív és negatív formák szembeállítására is sok példát találhatunk. Mivel pedig általában a rajzolás megtanításához és ezek rögzítéséhez a síkforma ábrázolási módja nyújtja a legtisztább alkalmat, azért itt fokozottabb módszeres irányítással és szemléltető, magyarázó rajzokkal kísérjük a tanulók munkáját. A díszítő rajz, tervezés csaknem a régi óraszámmal vonul végig minden osztályon. A leánygimnáziumok anyagában e feladatcsoport erősebben érvényesül, ahol a kézimunka tanításával karöltve, hímzések, ruha- és a magyar otthon díszítése adja tervező munkájukhoz a témát. Ez a feladatcsoport az, amely hatékonyan foglalkoztatja a tanuló „alkotó erejét“. Alkalmat ad arra, hogy egyéni elképzelése, ízlése szabadon érvényesülhessen, a művészi nevelés gondolatának jegyében. Az Utasítás gondoskodni kíván a népművészet tisztaságának megőrzéséről, melynek érdekében „minden osztályban egy-egy jellegzetes stíluskörbe tartozó népművészeti anyagot szemléltetni és feldolgozni“ ajánl. Céljuk az, hogy a tanuló megismerje „a magyar díszítés területi egységeinek elemeit, szerkezeteit, ötleteit, színízlését“ vagyis a „stílusos, magyar ízű díszítést“. A tervezéseket így jellemzi : „kevésbbé önálló“ és „önállóbb“ feladatok. Ebbe a csoportba tartozik a „díszítő írás, helyesebben a betűvetéssel kapcsolt díszítő feladat is“. Kezdő fokon egyszerű „antiqua“ betűtípust, zsinóríró tollal, felső fokon egyéni betűvetést lát helyesnek. Óv az Utasítás a tiszta betűstílustól való eltévelygéstől. A fehér rajzlapon kívül jónak látja a fekete- és színes rajzlapok alkalmazását is. Ezt azonban — nézetem szerint — csak akkor használhatják eredményesen a tanulók, ha előzőleg megtanulták a fedő (tempera)-festékkel való bánásmódot. Azért tértem ki az előbbi feladatcsoportok tárgyalásánál e megkülönböztetett eljárás ismertetésére. Ki kell azonban emelnünk a Részletes Utasitásnak azon sorait, amelyekben az új művészeti törekvések megnyilatkozását tanításunkban lehetővé teszik. „A díszítő tervezésben természetesen teret engedünk a modern díszítő ötleteknek, elemeknek, színezésnek is. Itt nem a túlzott bírálat, hanem az okos és felvilágosult szabadságtisztelet jár jó eredménnyel.“ Íme így igazolódik lépésről-lépésre az az előző megállapításunk, mely tárgyunk művészeti jellegét hangsúlyozza. A nagy térformák óraszámát az Utasítás az alsó osztályokban (III—IV.) emelte, az V—VI. osztályban nem változtatta, míg a VII—VIII. osztályban, a rendkívüli tárgy keretében egy óraszámmal sem szerepelteti. Pedig ennek megszakítása káros. Ugyanis a testcsoportok perspektivikus tanulságainak ismerete után íejlődésszerűen kellene következni a szabadban lévő épületek és az ezekkel kapcsolt tájrészletek rajzolásának. A leányiskolánál ez a feladatcsoport a fentivel azonos osztályokban, de kevesebb óraszámmal és egyszerűbb feladatokkal van képviselve. A nagy térformák tárgyalásával vezetjük be a III. osztálytól kezdve a térábrázolást, mely a tanuló számára
