Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Dr. Kiss Árpád: A "vezetők" nevelése és kiválasztása
172 Dr. Kiss Árpád : A „vezetők“ nevelése és kiválasztása. (ami nyolc félév alatt majdnem egy iskolai év időtartamával egyenlő), a tanárképzés speciális céljaira lehetne felhasználni. Itt szélesednék ki az egyetem mellett a tanárképzőintézetek tevékenysége. A jelölt ugyanis a felszabadult évi két hónapját olyan középiskolában volna kénytelen eltölteni, melyet erre a célra a tanárképzőintézetek számára kijelölnek. Itt fokozatosan megismerné az iskola vezetésével kapcsolatos munkát, az ifjúsággal való bánásmódot, vállalná az iskola által rábízott feladatok elvégzését, az ifjúsággal való állandó érintkezés kiegészítő gyermeklélektani tanulmányait. Évek során át figyelné a tárgyaiban mutatkozó haladást, módszereket hasonlítana össze, tisztában lenne a tárgyában elérendő legkevesebbel és elérhető legtöbbel, egyben pedig eldőlne egyéniségének a tanári pályára való alkalmassága is. Munkáját a tanárképzőintézetek által kijelölt vezetőtanárok és az iskola igazgatója figyelnék és bírálnák el. Az egyetemi évek munkája természetesen tanulmányainak központi része maradna. Idetartozik szaktárgyainak elmélyedő tanulása, lehetőleg minden év végén vizsgával. A tanári képesítés alapja így három alapvizsga és a szakvizsga lenne. Különös gonddal kellene törekedni arra, hogy a jelöltek minél több olyan munkát végezzenek, melyek önálló kutató tevékenység, anyaguk valamely részébe való komoly elmerülés eredményei. A két utolsó évben megkívánt tárgyak közül a mainál jóval eredményesebben kell megkövetelni a lélektan, valamint a szaktárgyakkal kapcsolható filozófiai ágak, végül az állampolgári nevelés középiskoláknál ismertetett nélkülözhetetlen tárgyainak ismeretét. Ilyen előkészítés után jönne a gyakorló gimnázium egy éve, ahol a jelölt már tudatosan értékelve tudná kiegészíteni azt, ami még pótlásra szorul. Ezt zárná le a bő tapasztalati adottságokra támaszkodó pedagógiai vizsga. Az így módosított tanárnevelés biztosítaná, feltéve természetesen, hogy minden részében jól hajtják végre, azt a követelményt, hogy a katedrára senki fel ne lépjen önmagának, az ifjúságnak, az anyagnak és a nevelési céloknak biztos ismerete nélkül, másik oldalon pedig egy-két éven belül száműzné a tanári pályáról azokat, akikben a tanári hivatáshoz elengedhetetlen sajátságok hiányoznak. Az a tény pedig, hogy valamilyen mértékben így nagyon sok iskola a tanárképzés színhelye is lenne, emelné ezeknek az iskoláknak színvonalát. Az órán jelenlévő jelöltek módszeres munkára késztetnék a kényelmességre hajlamos tanárokat is, a változó jelöltek pedig egyik iskola tapasztalatát átviszik a másikba, ezzel minden sikerült kísérlet hamar megy át a közhasználatba. Ettől függetlenül, lehetőleg az érettségi és az egyetemi tanulmányok közé esnék a Honvédelmi törvény alapján mindenkire kötelező katonás férfivá való nevelés. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az egyetemi tanulmányok későbbi időpontban kezdődnek, tehát jóval érettebb korban, másrészt pedig minden tanári pályára jelent-
