Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Dr. Horváth Károly: Népünk jelleme és földrajzoktatásunk
Dr. Horvdth Károly: Népünk jelleme és földrajzoktatásunk. 11 sorsa volt. Velük műveltették a földet, a mellett még robottal is tartoztak a nemes embernek. A jobbágysorsra emlékeztette ez a szó még sokáig az embereket* azért kerülték annyira a használatát. De még más oka is volt ennek. A paraszti munkát valóban a legegyszerűbb módon és eszközökkel, úgyszólván teljesen a testi erőre támaszkodva végezték, illetve végeztették. Azt tartották, hogy ehhez a munkához nem kell ész, nem kell tanulás. Nem tartották fontosnak még azt sem, hogy írni, olvasni megtanítsák őket. Ezt a nézetet fejezi ki ez a gyakran használt kiszólás : buta paraszt. Ilyen körülmények között nem csoda, ha mindenki irtózott tőle, és öntudatosan nem akarta vállalni ezt a származást. Sőt, aki tehette, valóban igyekezett is végleg menekülni alóla. Hiszen a módos parasztgazdák között is voltak és ma is vannak, akik minden hivatott- ság, illetve rátermettség nélkül csak azért adták tanulni,,,tanúságra“ gyermeküket, hogy legalább az ne legyen majd paraszt. A legegyszerűbb módon dikicselő iparos is különb embernek, olyan úrfélének tartotta magát a paraszt emberhez képest, mert hiszen őt mindenki mester úrnak címezte. Bizony az íróinktól megénekelt falusi élet igazán nem volt romantikus és idillikus, mert hősies és kemény munka színtere a falu. Mégis csendes az élet, mert a munka zaja szétszóródik. Az élet ritmusa lassú, és maga az élet is egyszerű. Mivel a természet dolgozik, nagy szerepe van a türelemnek, a kivárásnak. Falun alig lehet fokozni, gyorsítani az élet ütemét. Nem lehet lázasan termelni, ma ezt, két hónap múlva azt termelni, ezer és millió mázsákat ugyanazon a földön. A gépi termelés gyári mintára itt nem gyorsítható. A faluban irányadó a természeti környezet: a növény- és állatvilág, a talaj, ezeket alakítja az ember részben kultúrtájjá : gyümölcsöskert, legelő, rét, szántó, telepített erdő, lecsapolás stb. A magára- hagyott természet elvadul, elveszíti, lerázza az ember keze nyomait. Folytonos erőfeszítéssel lehet csak korlátok között tartani: folyók kanyarodása, gátak építése, hajózó medrek kotrása, kikötőépítés stb. A kultúrált, megművelt természet tehát óriási munka eredménye, mert a természet édes gyermeke a gyom, a gaz, és mostoha gyermeke a termesztett növény. Ezért a falusi emberek munkája sokkal mélyrehatóbb, folytonosabb, állandóbb, mint a városaiké. A háború után azonban a föld művelésének emelkedése, az újabb művelési módok megtanulása mellett a nagy nemzeti katasztrófa nagyobb megbecsülést szerzett a parasztságnak. Ráébresztette a magyar nemzetet is a magyar faj nagyobb megbecsülésére. Megmutatta, milyen nagy szükség van minél nagyobb tömegekre, akik magukon viselik, mert akaratlanul is megőrizték a magyarság lelki alkatának sajátosságát és tisztaságát. Az eddig lebecsült parasztságot dicsőíteni kezdték. Könyvekben, folyóiratokban, újságokban valóságos paraszthimnuszokat zengtek. Minden jó tulajdonsággal felruházták, amit csak magyar értéknek gondoltak.
