Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Dr. Kiss Árpád: A "vezetők" nevelése és kiválasztása
lbti Dr. Kiss Árpád: A ,,vezetők“ nevelése és kiválasztása. vezetőnek alkalmas, felelik ma egyhangúan. Pedig ez eddig nem így volt, sőt ma sincs egészen így. Általános Utasításainkban olvasható a következő mondat: „Minthogy a gimnáziumnak nem áll módjában az osztályok tanulóit célszerűen kiválogatni, hanem be kell érnie a véletlenekkel is, azért az osztályok szellemének kialakítása nem függ teljesen tőle.“ Ugyanez a panasz olvasható ki a német nép vezérének tiltakozásában : „Jawohl, unerträglich ist der Gedanke, dass alljährlich Hunderttausende vollständig talentloser Menschen einer höheren Ausbildung gewürdigt werden, während andere Hunderttausende von grosser Begabung ohne jede höhere Bildung bleiben.“ (Mein Kampf. Gesamlaufl. 1938. 479. o.) A magasabb fokú iskolába és ezzel magasabb társadalmi osztályba Való belépés lehetőségének elnyerése tehát nem a tehetség és arravalóság alapján történt és történik mindazokban az országokban, amelyekben a tanulás lehetősége csak bizonyos anyagi és társadalmi feltételek között van meg. Középiskolai kiválasztó eljárásunk mai neve, a szelekció és gyakorlata, a gyengék kiselejtezése világosan utal annak teljesen negatív jellegére. A középiskola bizonyos szempontok alapján felelősséggel osztályoz, lent hagy egyeseket, egyeseket pedig felemel. De kikből? Azokból, akik éppen jelentkeznek. Ennek magában adott következménye, hogy nem mindig a tehetség társul a tudással, hanem hol gyenge vállak viselnek olyan terhet, amit nem bírnak el, hol meg komoly tehetség marad lenn, saját képességeit sem ismerve. Társadalmilag pedig kialakulnak olyan osztályok, melyek egymástól elkülönítve sajátos életformák szerint élnél; : egyikből lefelé kiesni, a másikba felfelé bekerülni egyaránt nehéz. Iskolarendszerünknek és az annak hátterét alkotó egész magyar társadalmi struktúrának tehát olyan módon kell átalakulni, hogy a vezetőosztályoknak egészséges kiegészülés céljából a nemzet egész erőtartaléka rendelkezésre álljon. A kiválasztás nem lehet egyoldalúan negatív, hanem akkor is, amikor az értéktelenebbet lenn hagyom, minden számbajöhető értéket is fel kell emelnem. Semmiesetre sem érhetem be a véletlenül jelentkezőkkel. Ugyanakkor társadalmi és anyagi egyenjogúságot kell biztosítani minden munkának, hogy a felsőbbnek tartott osztályból alsóbba kiesők ne érezzék magukat gyökértelennek és elveszettnek, hanem új környezetükben és munkakörükben újabb felemelkedés kiindulópontját lássák. A jelenben a kiegészülés csak a hiányokat tölti ki, csak felfelé van meg, a középosztályban született tehetségtelen helyzeti előnye egyenesen behozhatatlan. Különös kérdések merülnek fel azonban a vezetőosztályba fellépők első nemzedékével kapcsolatban is. A vezetés önzetlenséget, más ügyeiben való érdektelen elmélyedést, kicsinyességek fölé való emelkedést, példaadó becsületességet, sokszor saját érdekeink ellen való cselekvést jelent. Jelenti azt, hogy ismerjük azokat, akiket vezetünk, hogy bátran és közvetlenül érintkezzünk velük. És itt ütközünk olyan ellentmondásba, aminek okaira nem ártana egyszer rávilágítani. A falu által adott faluvezető sok esetben idegenebb, kevésbbé megértő, ridegebben visszautasító, mint hasonló
