Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Dr. Kiss Árpád: A "vezetők" nevelése és kiválasztása
Dr. Kiss Árpád : A ,,vezetők“ nevelése és kiválasztása. 167 állást betöltő középosztályból eredő társa. Ugyanilyen hiányok vannak egyéb pályákon gerincesség, elvhűség szempontjából. Ennek kétségtelenül vannak osztályt jellemző sajátságokból eredő okai. Hogy azonban a friss vér helyett, az egészségesen tisztító levegő helyett lefelé taposó, felfelé szolgai alázattal hajlongó egyedek kerülnek fel, hogy sok alulról jövő elsőgenerációs vezetőben mohó vágy jelentkezik arra, hogy rövid idő alatt az uralmon lévőkhöz még hibáikban L hasonló legyen ; hogy származását esetleg egy egész hazugon leélt élettel feledtesse el, annak nevelésbeli okai is vannak. Milyen intézkedésekkel lehetne ezeken változtatni és a fent helyesnek elismert cél gyakorlati megvalósításához közelebb jutni? a) A népiskola és középiskola határán kell először egy föltétlenül szükséges kiválasztó munkát elvégezni. Nem annyira azért, hogy a feltörőket visszatartsuk (azokkal a középiskola úgyis végez az első két évben, ha nem felelnek meg), hanem annak biztosítására, hogy a magasabb fokú iskolába valók oda be is kerüljenek. Ennek alapfeltétele a legszorosabb együttműködés azok között, akik ezen a fokon nevelnek és elbírálnak. b) Meg kell teremteni a középiskola számára azokat az anyagi feltételeket, melyeket ez az átvétel megkíván. A tanítótestületek javaslatára a középiskola vállalná a (szükség esetén ingyenes) felvételt és ellátást, amit a tanuló példaadó kötelességteljesitéssel, magasabb fokú munkával fizetne vissza. c) Végül a szegénysorsú tanuló egész tanulmányi idejére olyan életkörülményeket, környezetet, tanulmányi feltételeket kell teremteni, ami mentesíti az alól, hogy magához hasonlóktól függő helyzetbe kerüljön. Abból a tehetségből, amelyik könyöradományból étkezik, szívességből lakik, amelyik magát állandó szociális tehernek érzi, esetleg az ezzel járó megalázások tömegét szenvedi el, soha vezető nem lehet. Egy részük örök kisebbértékűségi tudattal érzi később is a függőséget azokkal és az azokhoz hasonlókkal szemben, akiket valamikor eltartóiként volt kénytelen tisztelni, más részük csendben, vagy hangosan lázong a társadalmi rend ellen, melynek minden terhét viselte, és így minden osztály elleni gyűlölet csirája megmarad lelkében. Hasonló módon kell eltüntetni minden egyéb akadályt és az alacsonyabb sorsból felemelkedőt gátló minden egyéb megalázó körülményt. Csak így érheti el a középiskola, hogy legfőbb tényezője legyen a nemes értelemben vett népközösség kialakításának, amelyben nemcsak az elméleti jog, de a gyakorlati lehetőség is megvan mindenki számára, hogy teljes értékű vezetővé emelkedhessék. 2. Ezek után térek át második kérdésemre : mire neveljük nemzetünk vezetőit? Az idegen új ideológiák pontosan körvonalazták népük sajátos, megváltozott hatáskörét, működésének területeit és a jövendő állampolgárok feladatait az épülő államban. A nevelés legfőbb célja itt az ifjúságnak ezekbe való gondos bevezetése. A régi alapokon meg-
