Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Dr. Kiss Árpád: A "vezetők" nevelése és kiválasztása
i A „vezetők11 nevelése és kiválasztása. Két évtizednek kellett eltelni ahhoz, hogy a nmlt útjainak jár- hatatlanságából eredő, tapogató tájékozatlanság-, a jövő gondjai iránti közönyös érzéketlenség, általában a világháború utáni egész dermedt tespedtség sokirányú szerencsés kezdeményezések hatása alatt lassan eltűnjék, és olyan derűlátásnak adjon helyet, melyet egy szebl), jobb, emberibb magyar élet kialakíthatóságának reménye éltet. Ma egész társadalmunk aggódó tekintettel hajlik maga fölé, kitárult előtte új önállóságunk gyökeres megoldást kívánó kérdéseinek I tömege, és maga előtt látja a nagy célt : megteremteni a világháború S utáni országcsonkból azt az egészségesen tagolt, szellemiségében is egyénien magyar középállamot, melyre olyan egyedülálló hivatás | betöltésének dicsősége vár a Duna völgyében. | A feltörő problémák között talán egyik sem olyan sokakat érintő és messzire kiható, mint az, amit kicsit németesen „vezető- kiválasztásának neveznek. Vezetőkön ugyanis nemcsak a csúcson haladókat, a kitűnőket, az elitet értem, hanem mindazokat, akik különböző fokon, különböző hatáskörrel, különböző területeken kisebb vagy nagyobb csoportok életére, fejlődésük irányára hatással vannak. Nem is lehet éles határt vonni egyes vezetőcsoportok között, akár egymás mellett, akár egymás fölött nézzük őket. Csak egymást kiegészítve alkothatnak maradék nélkül hasznosat. Ha elfogadjuk a szokásos megkülönböztetést és beszélünk irányt mutatókról és követőkről, paranesolókról és végrehajtókról, akkor is nehéz lenne eldönteni, mi kívánatosabb : helyes irány, jó törvény, alkalmas parancs és rossz végrehajtás, vagy tévesen megjelölt irány, át nem gondolt törvény, alkalmatlan parancs, de mérlegelő, jó és körültekintő végrehajtás. A vezetők kiválasztásának tehát olyannak kell lenni, hogy a rendelkezésre álló teljes emberanyagból mindenki a neki legmegfelelőbb helyen végezze a neki legmegfelelőbb munkát. Amint a továbbiakban látni fogjuk, nem is ennek az ősrégi kívá- ! nalomnak ismétlése a fontos, hanem a hozzá vezető utak kiépítése nehéz. Dolgozatom három részre tagolva próbál a vezetők nevelésének és kiválasztásának kérdéséhez közelebb jutni : 1. Kikből neveljük nemzetünk vezetőit? ; 2. Mire neveljük őket? 3. Kik és milyen szempontok szerint végezzék a vezetők neve- I lését és kiválasztását? 1. Kikből neveljük nemzetünk vezetőil? Mindenkiből, aki ' magasabb életpályára való, mindenkiből, aki egyéniségénél fogva Dr. Kiss Árpád : A ,,vezetők“ nevelése és kivá/a^f^j^j ó5
