Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Dr. Horváth Károly: Népünk jelleme és földrajzoktatásunk
10 Dr. Horváth Károly: Népünk jelleme és földrajzoktatásunk. Nem az emberben — feleli az öreg székely —, mert az emberek esendők, változékonyak és gyengék, hanem a földben, hegyekben, völgyekben, a fölöttünk lévő égboltban, mert az nem távozik el innét soha. A fák nem futnak el hűtlenül a helyükről, és akármilyen változás legyen, mindig ugyanazok maradnak. . . Osztán a föld alatt is emberek vannak! Hogy halottak? Hát osztán? A halott ember olyan, mint az elvetett búzaszem. Újból kikel és megsokasodik... Ebből érthetsz, ha akarsz!... A jó tanár — már pedig ki nem akar jó tanár lenni —- megérti a hívó szózatot. Az Utasítás is előírja a földrajznál: néprajzból az egyes tájakra legjellemzőbb, a foglalkozáshoz simuló, az életmóddal kapcsolatos, legáltalánosabb jelenségek várnak ismertetésre : a pásztor, földművelő, halászó, szekerező, iparos, tanyai, falusi, kisvárosi nagyvárosi nép élete, főleg szokása, ruházkodása, háziipara, szerszámai, építkezése, nyelvjárása, jelleme. A magyar életet kell szemléltetni, amely a csorbítatlan magyar föld és a magyar nép évezredes szoros kapcsolatából alakult ki. A földrajz elsősorban nemzeti tárgy, ezért tanításában a hazafias nevelés szempontjainak első helyen kell államok. Egyik kiváló magyar írónk is ezt mondja regényében költői nyelven : a kutyabőr nem képesít az életre. Ez a nagy Alföld nem arra való, hogy unatkozó délibábok táncoljanak rajta, hanem hogy ontsa a gabonát. Ezek a hegyek nem arra valók, hogy vén hátukon medve cammogjon, és az urak megmásszák, hanem hogy ideadja méhéből az aranyat, ezüstöt, sót, vasat. És a Dunán ne vízimadarak uralkodjanak, hanem dúsan rakott hajók rohanjanak Kelet és Nyugat között. Jól mondja az Utasítás: a természeti tényezőket és ezek összhangjában a nemzet életét vonatkoztatni kell egymásra. így mutathatjuk ki egyrészt a magyar föld és a magyar nemzet elválaszt hatatlanságát, másrészt a magyar föld minden részének összetartozását : földrajzi, gazdasági, történelmi és politikai egységét. A föld természete alapján értetjük meg a nép életét, a gazdálkodást. Kimutatjuk, hogy a főid és a nemzet múltbeli és mai állapota összefügg. Rámuta- 9 tunk arra, hogy ez a nemzet mennyit dolgozott, verejtékezett és i vérzett földjéért. És ebben a munkában előljár a földművelő, a 1 szántóvető magyar paraszt. Ezt bizony eddig nem igen értékelte 1 sem az irodalom, sem a pedagógia. i Ha belemélyedünk a paraszt szó vizsgálatába, reájövünk, hogy 9 ez a szó : paraszt, nem lebecsülő, leértékelő jelző, hanem a legkifejezőbb g szó, egy számbelileg is legjelentősebb néprétegünkre. Azt a társadalmi népréteget értjük alatta, amelynek mind testi, mind lelki alkatát a paraszti munka, a földdel való küszködés határozza meg. Tény, hogy a múlt századokban — sok helyen még ma is — minden más foglalkozásnál alacsonyabbrendünek tartották a parasztmunkát. Ennek oka lehet részben az, hogy Í848 előtt ez a munka a jobbágyok
