Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: Az egyházak és gazdasági iskolák
151 Dr. Horváth Károly: Az egyházak és gazdasági iskolák. be. Nem akarjuk egyik kultúrpolitikusunk szavát használni, aki szerint „intellektuális parvenük tenyésztésére adott alkalmat a sok gimnázium“. De az bizonyos, hogyha sokan, akik ma állásra várakoznak, és munka nélkül csellengenek falun, mert hiszen falusiak, és otthon a szüleik nyakán élnek, annakidején gazdasági iskolákat jártak volna, alsó- és középfokút, amint anyagi erejük és elhivatottságuk követelte volna, ma becsületes munkásai volnának már a magyar rögnek, otthon saját két kezük munkájával vinnék előre a falu sorsát. De nálunk valaha, sok családban még ma is csak a hivatalnoknak (akármilyen rangú is) van presztízse, és a gazdasági pályákat mélyen lenézik. Ez rettentően hamis szemüveg és nyegle felfogás, aminek az volt az eredménye, hogy kiszaladt a jó magyarok Iáira alól a birtok, és megkaparintották az élelmesebb elemek. Sajnos, a magyar középosztály inkább élete fogytáig íróasztal mellett a legigénytelenebb ügykörben görnyedt, semmint boltba vagy gazdaságba ment volna. Nemzeti katasztrófánk egyik főoka a gazdasági pályán működő, vagyonos, s így független keresztyén polgári középosztály hiánya, melynek a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodása és erős magyar érzése lehetett volna egyedül megfelelő ellensúlya a nemzetellenes forradalmi törekvéseknek. A magyar középosztály a gazdasági pályákat beteges hiúsággal lenézte, a hivatalnoki, tehát függő helyzetű pályákat azonban elözönlötte. Pedig az a helyes arány és irány, ha a nemzet valamennyi tagjából mindazt a kultúr- energiát kiváltjuk és kiaknázzuk, ami csak benne szunnyad. Az okszerű gazdasági nevelés megsokszorozhatná nemzeti jövedelmünket, ahogy megsokszorozta pl. Dániában és Hollandiában. Nemcsak az állam, hanem a közületek, községek, felekezetek, szövetkezetek stb. is hivatottak az ilyen jellegű iskolák felállítására. A magyar népben mindig erős volt a gazdasági hajlam, főleg a nagy csapások idején. Még a török időkben is haza-hazaszaladtak vitézeink birtokaikra a nagy gazdasági munkák idején. Az oklevelek beszédesen tanúsítják ezt. Diákjaink a külföldet járva, mindig egy csomó gazdasági ismerettel megrakodva tértek haza. Tessedik Sámuel is igy járt. A külföldön tanult papok, tanítók, orvosok, ügyvédek ismereteiket itthon örömest kamatoztatták. Ahol letelepedtek, átalakították főrangú pártfogóik segítségével az egész környék képét. A Rákócziak, Bethlenek, azután Lorántffy Zsuzsánna stb. működését eléggé ismerjük, bár rendszeresen még nem dolgozták fel ezeket a művelődési és gazdasági, nevelési kérdéseket. Lehetetlen, hogy a mai nemzedék nem volna alkalmas és készséges erre a nemzetmentő munkára ! Budapest. _ ___^ Dr. Horváth Károly.
