Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 6. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. Í55 MEGJEGYZÉSEK Az OIITi: szociálpolitikai szakosztálya eddigi inííködésénok mérlege. Kötelességemnek érzem, hogy az iskolaév befejezése előtt röviden beszámoljak a szociálpolitikai szakosztály eddigi tevékenységéről. Egyrészt azért, hogy a kartársak is tisztán lássák : mit tudott, illetve mit nem tudott ez az új szakosztály egy iskolaév folyamán megcsinálni; másrészt azért, hogy a szünidő folyamán legyen idő gondolkozásra, megbeszélgetésre, tervek készítésére, módok és lehetőségek keresésére, s majd az évi közgyűlésen előre megfontolt céltudatossággal dönthessünk a református tanári élet alakításának a kérdéseiben. Közgyűlésünk a szociálpolitikai szakosztály megalakítása körül kifejlődött vitában majdnem határozottan kifejezte azt a meggyőződését, hogy a tanügyi kamarák megszervezése érdekében teendő lépéseket tartja a legsürgősebb és a legfontosabb feladatnak. Ez a közhangulat nagyon is érthető, hiszen a tanárság joggal éppen azt érezheti legnagyobb bajának, hogy érdekeinek nincs megfelelő inegszólaltatója és képviselője. A világért sein akar ez vád lenni sem a felsőbb hatóságok, sem a működő egyesületek, vagy azok vezetősége felé! A felső hatóságoknak az utóbbi évek súlyos körülményei között, és a bürokratizmus túlburjánzásának a nyomása alatt éppen elég gondot okoz az iskolák szabályos életvitelének a biztosítása ; nincs idejük, de nincs is rá lehetőségük és hatáskörük, hogy a tanárság szociális kérdéseivel a tanári élet belső ügyeivel foglalkozzanak. Äz egyesületek pedig —1 ezt bizonyítja a szomorú tapasztalat — hiába foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel évtizedek óta, szavuknak nincs megfelelő átütő ereje, lépéseiknek nincs megfelelő eredménye, s működésük alig terjedhet túl memorandumok készítésén, legalázatosabb kérelmek előterjesztésén. így gyűlt és halmozódott fel a tanári lelkekben évtizedek óta a megoldatlan égető kérdések keserűsége, s így tolódik évről-évre mindig távolabbra még a reménysége is, hogy életünket kissé a magunk ízlése és meggyőződése szerint alakítgathassuk. Ezért lobbantotta lángra a tanári lelkeket hirtelen az a gondolat, hogy legyen végre egy szerv, amely törvényesen megállapított jog szerint képviselhesse a tanári érdekeket, s amelynek a szava éppen ezeknek a törvényben biztosított jogoknak az alapján érvényesüljön is minden olyan kérdésben, ami iskolára, vagy tanárra vonatkozik. Ilyen szervnek gondoltuk a tanügyi kamarát. Ettől reméltük, hogy egy táborba tudja majd összehozni a széthúzó magyar tanítórendet, biztosítja képviseletünket a közélet minden vonatkozásában, pedagógiai közvéleményt teremt, megvalósítja a régen várt szolgálati pragmatikát, és biztosítja a tanárság véleményének érvényesülését minden iskolaügyi kérdésben. A szociálpolitikai szakosztály már előző összejövetelén, 1939 október 30-án, hozzáfogott a feladat megoldásához. Ezen az összejövetelen a szakosztály elnöke ismertette a tanügyi kamarák szervezésének szükségességét, fontosságát és lehetőségét, Dr. Bernáth István pedig részletekbe menően feltárta mindazokat a lépéseket, amelyeket a múltban tettek tanügyi kamarák szervezése érdekében. A szakosztály megbízta elnökét, hogy lépjen érintkezésbe dr. Ősz Béla tanügyi főtanácsossal, a Magyar Tanügyi Egyesületek Egyetemes Szervezetének elnökével, és ennek a központi szervnek az útján próbálja az az ügyet előkészíteni. A MATESZ elnöke 1940 január 10-én össze is hívta a választmányi gyűlést. Ezen a gyűlésen Nagy Miklós ismertette a tanügyi kamarák szervezésének a kérdését. A választmány, a Várakozással ellentétben, lelkesen üdvözölte az eszmét s megbízta Nagy Miklóst (református gimnáziumi igazgató), Dr. Mesterházy Jenőt (evangélikus tanítóképzőintézeti tanár) és Dr. Bernáth Istvánt (római katolikus tanügyigazgatási szakelőadó, okleveles középiskolai tanár, doctor juris), hogy készítsenek egy olyan tervezetet, amely-