Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Dr. Horváth Károly: Népünk jelleme és földrajzoktatásunk
Dr. Horvath Károly: Képünk jelleme és löldrajzoktatásiink. 9 és vesz annak minden megmozdulásában és munkájában. Amikor elemi csapások : tűzvész, árvíz, jégverés stb. sújtják a népet, előljár a segítésben. Nem irigy, nem fösvény, megbocsátó. Osztály öntudat nem hevíti sem az iskolában, sem az életben, mert csak ember, magyar ember akar lenni. Nem pártoskodik, felülemelkedik a pártokon, az apró kis torzsalkodásokon. A pártoskodás csak veszedelmet hoz, széthúzást fejleszt, kis és nagy körben — iskolában, családban, falun és városban egyaránt. A tanulók lelkét egymás kölcsönös megbecsülésére, egyetértésre, áldozatkészségre neveljük. Az erősebbek védjék a gyengébbeket, a tanultabbak tanítsák, segítsék a nehéz felfogásúakat. Az iskola a nemzeti öntudat és összetartás nagy gondolatának a magvait igyekezzék elhinteni és meggyökereztetni az ifjúság lelkében, mert ebben rejlik az igazi nemzeti erő, az igazi nemzeti nagyság alapja. Ne tűrjünk meg — az Utasítás is előírja — semmi olyan jelenséget, ami különbséget tesz és választófalat emel gyermek és gyermek között. Az iskolában csak magyarok, magyar diákok ülnek egymás mellett. Arra vezessük rá gyermekeinket, hogy a szerint értékeljék az embereket, ki mennyit tesz a közjó érdekében, mennyit áldoz az ország, a haza oltárán. A vagyonával vagy származásával kérkedő gyermeket világosítsuk fel, hogy az iskolában nincs különbség, ott mindenki egyenlő. A vagyon, a gazdagság is múlandó, forgandó a szerencse kereke, ámde a lelki kincs és a szeretet örökértékű. Dúsgazdag emberek gyermekei is koldusbotra jutottak már könnyelműségük folytán, viszont sok szegény gyermek felemelkedett szorgalmával, kitartó munkájával, acélos akaratával. Szüntelen hangoztassuk a munka értékét, fontosságát. Erre a tájak átalakításánál, a telepek kialakításánál, a termények, áruk felsorolásánál sokszor van alkalmunk. Földrajzi példákon mutassuk be, hogy munka nélkül nem lehet boldogulni. Az iskolában sem lehet tűrni a hanyagságot, a munkától való irtózást. Csak az boldogulhat az életben, és lehet értékes tagja a társadalomnak, aki már az iskolában megszokta a rendszeres, komoly munkát. Itt magunknak kell előljárnunk jó példával. Mi vagyunk a legjobb nevelők, ha a szerint is cselekszünk, amint beszélünk. Nem sok erkölcsi prédikációra, hanem inkább tettekre, jó példaadásra van szükség. Ma már újra hangoztatják, hogy a: iskola tanítson, ámde. még többet neveljen. Neveljünk önbizalomra, a saját erőnkbe vetett hitre, nemzeti öntudatra. Ne várjunk minduntalan máshonnét, kívülről jövő segítséget. Támaszkodjunk csak önerőnkre. Az önbizalom hiánya az egyént is, de a nemzetet is gyávává teszi. Nem elég csak a folytonos kesergés, a múltat való siratás és emlegetés. A múltat becsüljük, a jelent értékeljük, és bízzunk a jövőben. Ahogy Nyíró József írja egyik regényében, amikor a papfiú azt kérdi ősz atyjától, az egyszerű székely góbétól : „miben higv- gyünk, apám?“
