Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: Az egyházak és gazdasági iskolák
148 Dr. Horváth Károly: Az egyházak és gazdasági iskolák. elvének. Óvakodjunk a megkötődéstől, a megszikkadástól, a megcsontosodástól. Rendezkedjünk be az örök változásra, állandó belső alakulásra. Minél több a betű és a papiros, annál jobban kötjük magunkat vele időt nem álló formákhoz. Minél kötetlenebb vagy emberi viszonylatban, minél kerekebb egész vagy önnönmagadban, annál jobban tudsz alkalmazkodni védekezésedben is a mindenkori viszonyokhoz. De az állandó változásnak és alakulásnak ez az elve nemcsak időbelileg érvényes a mi világunkban, hanem térbelileg is, amikor is a változás már változatosságot jelent. Ha minden egyes középiskolánk más és más, és mindegyik ma is más, mint tegnap volt, és holnapra megint mássá alakul, akkor nemcsak hogy sajátos jellegünknek megfelelő tanrendszerben vagyunk, hanem azt is elmondhatjuk, hogy ez a helyzet nemcsak hogy nem nehézkessége tanügyünknek, hanem egyenesen erőssége. így ugyanis nem oly könnyű egy- nevezőre hozni intézményeinket azoknak, akiknek a mi szellemünktől idegen szelleme a közösnevezőt látná célszerűbbnek. Az igazán református iskolákkal egyenként kell megbirkóznia minden külső hatalomnak, mert mindegyik más kulcsra jár. Nagyon természetes, hogy ez a bizalomra és hitre épített, emberek helyett csak Istenbe fogódzó és örök változandóságra berendezett református iskolaügy csak akkor állhat meg, ha és amennyiben olyan tanári testületeink vannak és lesznek, amelyekre a fenti alapelvek szempontjából számítani lehet. Ez a feltétel teszi szükségessé annak a református tanárképzőintézetnek a felállítását, amelynek kohójából tényleg református hitű és életelvű tanárok kerülnek ki a középiskolák őrhelyeire. Ezeknek a kérdéseknek a felvetését, megtárgyalását és megoldását szoros összefüggésben érzem nemcsak tanügyünk, de egyházunk létalapjával is. Hódmezővásárhely. Szathmáry Lajos. Az egyházak és gazdasági iskolák. Máskor mindig a jogokat szoktuk hangoztatni, most a kötelességteljesítés kényszerít, hogy megemlékezzem a magyar nép gazdasági irányú neveléséről és oktatásáról. Azt is lehet erre mondani, hogy ez azután már állami feladat és nem a miénk. De a falun élő pap és tanító jobban össze van forrva a néppel, mint akármelyik állami közhivatalnok. Ki álljon a nép mellé, ki irányítsa, vezesse a falut, ha nem az egyház elsősorban? A nagybirtok képzett, tudós gazdatiszteket tart. A középbirtokos maga elvégzi a gazdasági akadémiát, esetleg az egyetemet. De ott van a nép, az istenadta szegény nép, hova, merre is forduljon?! A statisztika beszél ugyan 50—100 holdas kisbirtokosról is, ezek azonban nem a parasztság kezében voltak és vannak egészükben,