Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: Az egyházak és gazdasági iskolák
Dr. Horváth Károly: Az egyházak ás gazdasági iskolák. 140 hanem a falusi intelligencia, nemes kisbirtokosok, jegyzők, falusi boltosok kezén. Az agrárlakosság többségének nem ezek, hanem az ú. n. „törpebirtokosok“ adják meg az igazi jellegét. 1895-ben 2.388,000 gazdaság közül egy holdon aluli — tehát nem is gaz daság — 562,000. Egy és öt hold közötti 716,000, tehát az összes gazdaságok 53%-a ily törpegazdaság, mely a hazai külterjes művelés és a mezőgazda- sági ismeretek elhanyagolt volta miatt kulturális felemelkedésre éppen nem, legfeljebb a puszta életre ad napszámosmunka mellékes végzése mellett megélhetést. 5—10 hold közötti üzem............................................. 458,000 volt 1895-ben 10—20 hold közötti üzem............................................. 385,000 volt 1895-ben 20—25 hold közötti üzem............................................. 205,000 volt 1895-ben Ezek még kisgazdaüzemek. A két legutolsó kategória, a törpebirtok (1 holdon alul és 1—5 holdig) az akkor művelés alatti földnek csak 5'7%-át teszi ki, s ezen kellett az agrárlakosság több, mint a felének élnie. Ez az élet ugyancsak nem lehetett magasfokú, mert még a Hóman—Szegfű VII. kötetében (359. 1.) is azt olvassuk, hogy : történeti fejlemény a kisbirtok külterjes megművelése, amelyen csak fokozott mezőgazdasági oktatással lehetett volna segíteni. „Erre azonban senki sem gondolt a régi „boldognak mondott“ békekorszakban. Ha valahol, úgy itt keserűen megbosszulta magát Széchenyi nemzetnevelő programmjának végleges elejtése. Már 1857-ben hangoztatják a kisbirtoknál : nincs trágya, s ez onnét van, hogy „kevés a marhánk, s e kevés is rosszul tartott, tavasz nyíltától a zúzmaráig ugaron, rossz legelőn, tarlókon, kukoricaszáron teng- leng, s ha istállóra szorul is, csak rosszul elrakott polyva, kukoricaszár, vagy szalma a főeledele“. A rosszul trágyázott földeken még faekével szántanak, csak 3—4—5-magos termés kel ki. Közlegelő nincs, tagosítás nincs végrehajtva, s a kisbirtokost még csak ezután kellene ránevelni, hogy a hármasnyomás, s vele a birtok egyharmadának ugarul hagyása helyett modern takarmánytermelésre és jobb állattenyésztésre térjen át! A 70-es és 80-as években ugyanezek a panaszok : a tiszai gazda felületesen szánt, inkább csak kaparja a földet. Szinte kizárólag szemtermelést folytat, kevés dohány és kukorica mellett alig termel valami takarmányt, s így marhaállománya is rossz és kevés, azt még karácsonykor is legelőn, dohánykórón tartja. Télen még mindig nincs foglalkozása, s a valamivel mozgékonyabb dunántúli kisbirtokos is legfeljebb ha magának vág tüzelőfát. Mellékfoglalkozása nincs, de nem is vállalkozik rá, megelégedvén kenyere, többé-kevésbbé zsíros-szalonnás eledele megszerzésével. Városok környékén persze akkor is akad, mégpedig fokozott lehetőség pénzszerzésre a kisgazdaság termékeinek eladásával, a családtagok szolgálatba állításával, de annyit itt sem keres a volt jobbágy, hogy olvasás, művelődés útján a nemzet öntudatos rétegeibe
