Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 5. szám - Hazai irodalom

Hazai irodalom.

137

Soó Rezső—Dudich Endre: \ \yírséjj természeti kincsei. Külünlenyoniat a Vármegyei Szociográfiák kiadásában megjelent „Szabolcs Vármegye“ című műből. Budapest, Merkantil-nyomda, 1939.

Ma, amidőn a természetvédelem problémája már a középiskolákban is mindinkább — méltán megillető ■—-fontos szerephez jut; elsősorban a Tiszántúl természetrajz tanárai nagy örömmel üdvözölhetik Soó professzornak, Dudich professzor közreműködésével írt eme természetvédelmi tanulmányát. Mesteri tömörséggel és páratlan szakértelemmel megírva tárja elénk e munka nemcsak a Nyírség lápokkal, buckákkal, erdőkkel és ligetekkel, rétekkel és pusztákkal váltakozó színes képét, hanem nagyszerű bepillantást nyújt az Alföld ősi, ma már csaknem teljesen megváltozott tájképébe is.

A tanulmány öt fejezetre tagolódik. Az első fejezet a Nyírség természet- tudományi feltárásának történetét tárgyalja. Méliusz Juhász Péter nevével kezdve felsorakoznak e terület természetkutatói: Csapó József, Földi János, Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály, de a terület igazi feltárása csak a XVIII. század végén Kiteibel Pál világhírű magyar természetbúvárnak a nevével kezdődik. Utána jóidéig kevés kutatót vonz e terület, s majd csak jóval később Hazslinszky Frigyes, Simonkai Lajos és a legzseniálisabb füvészünk, Borbás Vince folytatják itt a kutatást. Századunkban Tuzson János, a bátorligeti láp felfedezője (1913), Degen Árpád és Lengyel Géza, továbbá Rapaics Rajmund a Nyírség növény földrajzának első megírója (1925), és Boros Ádám, a nyírségi flóra első összefoglalója (1933) végzik a kutatást. 1930-tól Soó professzor a debreceni egyetemi növénytani intézet élén ilyen előzmények után veszi át a Nyírség modern növényszociológiai és ökológiai kutatását olyan lendülettel és eredménnyel, hogy a Nyírség ma botanikailag hazánk legkikutatottabb területei közé tartozik. Üjabb időben számos zoológust is vonzott a Nyírség gazdag és igen változatos faunája : Soós Lajos. Méhely Lajos, Pongrácz Sándor, Nagy Jenő, K. W. Verhoeff és főként Dudich Endre a kutatói.

Második fejezet A flóra. A Nyírségen található, kereken 1120 edényes növényfaj nagyrészét európai és középeurópai növények alkotják, de találkoznak itt a balti és pontusi növényfajok is, valamint a Földközi-tenger vidékéről származó mediterrán fajok. Néhány faj eljut az Atlanti-óceán partjáról is, néhány északi faj pedig a jégkorszak növényvilágának maradványa. Erdély hegyeiről sok hegyvidéki elem és a balkáni származású fajok jutottak a Nyírségre. Különösen jellemzők azonban a magyar medence ben- szülött (endemikus) fajai közül azok, amelyek kizárólag csak a Nyírség homoki erdeiben és buckáin virítanak; ilyenek a magyar kökörcsin (Pulsatilla hun- garica Soó) és a debreceni csormolya (Melampyrum debreceniense Soó).

Harmadik fejezet A táj története. Szerző a harmadkor subtropikus éghajlatáról a glaciálisokon és interglaeiálisokon át, dióhéjban áttekintést nyújt a klímaváltozásokról egészen a jelenkorig. Megállapítja, hogy „Alföldünkön az utolsó természetes kép az erdőkkel, lápokkal, mocsarakkal, kisebb pusztákkal tarkított táj, az erdőspuszta, amelyet a rajta átzúduló népek írásai, de különösen a török uralom s végül a mesterséges kiszárítás tesznek a mai kultúrpusztává“.

Negyedik fejezet A növénytakaró. Áttekintést nyújt a Nyírség vegetációjának főbb egységeiről, nevszerint megismertet a fontosabb növényszövetkezetekkel s azok legnevezetesebb tagjaival. Bemutat különböző erdőtípusokat, pl. kocsános tölgyest, ezüsthársas, gyöngyvirágos tölgyest, gyertyánost, nyíreseket, nyír- és fűzligeteket, kevert kőrisligeteket, égereseket stb., jellemző aljnövényzetükkel együtt. Elvezet a vizek, mocsarak és rétek csodás flóragazdagságú világába — melyből a Nyírség/őrzött meg a legtöbbet —, továbbá szódás szikesekre és homokpusztákra, hol a homokkötés törvény- szerű menetét is vázolja.

Ötödik fejezet Természeti emlékek. Felsorolását és rövid jellemzését kapjuk itt azoknak a nyírségi területeknek, ahol a vegetáció és fauna még teljesebben és legkevésbbé háborított állapotban megmaradt, tehát rezer-