Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 5. szám - Hazai irodalom
138 Hazai irodalom. vációkul, nemzeti parkoknak alkalmasak. Legelső hely illeti e téren Bátorligetet. E területnek hazánkban egyedül álló volta már felfedezése óta szükségessé tette nemzeti-parkká nyilvánítását. Végre, midőn 1937’—38. év folyamán a földművelésügyi kormány kb. 40 holdnyi területet kisajátított védelmi terület számára, már ütött a 12. óra, Istennek, a természet csodájának teremtett eme földjén. Megdöbbentően illusztrálja ezt egy 1909. évi kataszteri térkép összehasonlítása a Zólyomi Bálint által rajzolt 1934. évi térképpel. E 25 év alatt az erdőterület csaknem egynegyedére csökkent, a lecsapoló csatornák elvezették a vizet, az egykori réteket feltörték, a mocsarak és lápok helyébe jórészt rét alakult. Bátorligeten a helyi mikroklimatikus viszonyok tették lehetővé az ősi vegetáció fennmaradását, az erdőkoszorú megakadályozta a lápok hideg vizének elpárolgását, s így a hűvös, párás lápvidéken, és annak árnyas, nedves erdeiben életben maradhattak azok a növény- és állatfajok, amelyek ma már reliktumoknak tekinthetők (pl. Trollius europaeus, Ligulária sibirica, Lucerta vivipara, Microiulus Dudichi, 11 csigafaj, rovarok nagy tömege stb.). A lápréteket ritka fűvek és sások alkotják, festői lápi fűzés lápi nyír-ligetekkel. A szárazabb rétek, az ezüsthársas erdők tisztásai ma már jórészt az eke áldozatai. A lápvidéket észak felől ligetes erdők szegélyezték, hol a hegyvidéki bükkösöknek csaknem teljes aljnövényzete tenyészett. A bátorligeti lápflóra egyes fajai más védelemre érdemes nyírségi lápokban is megtalálhatók, pl. a debreceni Haláp, a nyírpilisi lápok, a nyírbélteki Zsombér kos legszebb zsombékláp az Alföldön, a Nagymohos pedig az utolsó ingóláp stb. Nemcsak a lápok, hanem az alföldi erdők is a Nyírségen a legszebbek, mint pl, a Fényi-erdő ősi tölgyese, Tornyospálca ősi nyírese, Nyírbakta gyertyánnal, nyírrel kevert tölgyesei, Haláp kőris-, szil-, tölgyligetei, a debreceni Nagyerdő egyes még háborítatlan pontjai stb. Szerző Bátorligeten kívül mintegy 18 erdei (tölgyes, nyíres, pusztai erdő), 2 ligeterdő, 8 tó és láp, és néhány érintetlen homokbucka, és jellegzetes szikes védett területté nyilvánítását kívánja meg. Három térképvázlat és 8 eredeti fénykép növeli e mű értékét és szemléletességét. Végül a Nyírségre vonatkozó növénytani irodalomból 18 szerzőtől 42 dolgozatot, az állattani irodalomból 7 szerzőtől 7 dolgozatot sorol fel. Legméltóbban Szerző szavaival fejezhetem be ismertetésem : „Kegyetlenül rombolva halad az emberi fejlődés útja. Egyaránt pusztít, ha érdeke kívánja, életet, kultúrát, természetet. Kevesebb már a természeti kincsünk, mint a háború előtt, szép tájunk, ritka állatunk, virágunk — ne engedjük elveszni őket !“ Dr. Máthé Imre. A népliajiyomány és a nemzeti művelődés. írta : Györffij látván egyetemi tanár. A Magyar Táj- és Népismeret könyvtára. Szerkeszti : Gyűrjjy István. Második kiadás. 4000—8000. Budapest, 1939. 86 í. Ara 2 P. Györffy István dr. a budapesti egyetem hírneves néprajztanárának munkája tüneményes gyorsasággal elfogyott a könyvpiacon. Nemcsak a szerző személye, magyaros gondolatvilága az oka ennek, hanem az is hála Istennek, hogy a nagyközönség gondolatvilága is átalakult. Hatalmas művelődési anyag tárul elénk szerzőnk munkájában olyan megvilágításban, amire eddig nem igen volt példa a magyar irodalomban. Annál erősebb az írás szava, mert egy tősgyökeres magyar írja, aki nem magyarkodik, nem keresi a feltűnést. Sőt, sohasem állítja előtérbe önmagát, a saját érdemes és értékes munkásságát, hanem csak a nemzeti értéket és a magyar nép érdekeit. Munkájának egyes részeit : a magyar nyelv, a népi és népies irodalom, a népszokás, a népzene, a népi tánc, a népviselet, a magyar népi földművelés, a főváros és a néphagyomány stb. szinte kőbe lehetne vésni, s odatenni minden népnevelő és oktató asztalára, mért olyan súlyos igazságokat mondanak. Nem áll meg az egyszerű igehirdetésnél, hanem mindjárt gyakorlati tanácsokat is ad, mint lehetne megvalósítani a hirdetett eszméket a katonatiszt-, jegyző-, pap-, tanító- és tanárképzésben, az egyetemeken és a középiskolákban, a leventék és a cserkészek között.
