Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 5. szám - Hazai irodalom
136 Hazai irodalom. latilag is tanította azoknak, akik tanítók akartak lenni. Az ő kezdeményezésére létesül nagy, harcos küzdelem után a körösi iskolának egyik tagozataként az Oskolai Tanítókat formáló Intézet, egybekapcsolva a Pallérozott Mezei Gazdaságnak tanításával“. (Oeconomico-pädagogicum institutum.) Később különválik a gazdasági intézet, a pliilosophicus cursus kebelében pedig •— mint minden református intézetben — megvalósul és önállósul a tanítóképzés. Ez nem volt ugyan öncél, mert a gimnázium színvonalának emelésére szánták abból a célból, hogy Nagykőrös felsőbb iskolája főiskolai rangot kaphasson. De működését 1839-ben mégis megkezdte s munkájával hivatást töltött be. A szabadságharc alatt az intézet működése szünetelt 1855-ig. Sz. Warga új életre keltette, ekkor kezdődik második korszaka, melyet küzdelmek korának nevez a szerző. Ezt az újjáébredés, megerősödés és hanyatlás fokozatain keresztül a világháború kitöréséig egységesen szemlélhetjük. Az újjászülető intézmény kétévfolyamú tanító- és kántorképzőintézet lesz, még mindig a gimnázium falai között. 1858-ban külön igazgatóság alá kerül, és 1861-ben megkapja a harmadik évfolyamot is. 1885-ben négyévfolyamúvá bővül. Ebben a szervezeti formában működik 1914-ben is, ameddig a monográfia feldolgozza történetét. A pontos forrástanulmányok alapján felépített munka további tárgyalásának módja az, hogy az iskolai értesítő (Évkönyv) rovatainak rendjében sorakoztatja fel az anyagot. Ez az eljárás, bár mozaikszerű képet nyújt, de nem tagolja szét az egészet, az olvasó pedig könnyen megtalálhatja benne, amit keres. Megtalálja a magyar tanítóképzés gondolatának megszületését, az abból fakadó iskolafaj fejlődéstörténetét, az események mögött pedig egy letűnt kor szellemét, mozgató erőit ; megtalálja az intézet életének irányító és munkálkodó személyeiben azokat az embereket, akikről talán nagyon kevesen tudnak, de akik az egyetemes magyar, kiváltképpen a református magyar nevelés- és művelődésügynek kimagasló alakjai voltak. Ki tud ma valamit pl. Szigeti Warga Jánosról? Pedig korának egyik legérdekesebb, legszélesebb irányú szelleme volt. Egész könyvtárnyi írása van, a leggazdagabb munkásságú magyar tankönyvíró, számtalan neveléselméleti mű szerzője, kitűnő filozófus, jogász, még kitűnőbb természettudós, sokoldalú, hihetetlen munkabírású, bámulatos tehetség. Ő nyitja meg a gazdag sort, az ő alapvető munkájához adják erejük legjavát az intézet többi országosnevű tanárai: Ballagi Károly tankönyvíró, Szotyori Nagy József, Oláh Károly és Varga József ének-, zenetanárok, Hegymegi Kiss Áron ,,a tanítók atyja“, Hegymegi Kiss Kálmán a ,.tiszteletes tudós tanár“ és még sokan mások, akiknek pályájáról és működéséről a könyv utolsó, életrajzi fejezetében külön is összefoglaló képet kap az olvasó. A Függelékben az egész mű kiegészítése céljából közli a szerző — Tóth Sándor igazgatótanító, volt növendék összeállításában — a tanároknak szolgálati idejük rendjében való jegyzékét, tárgyak szerinti csoportosítását, a használt tankönyvek felsorolását, a tanárok irodalmi munkásságát, a végzett, képesített növendékek névsorát, szemléltető grafikonokat, lehető pontos kimutatásokat, szóval mindazt, ami egy évszázad életét, munkáját a statisztika és adatszerűség tükrében mindennél beszédesebben bizonyítja. A szerző, aki 32 évig volt az intézetnek tanára, felbecsülhetetlen munkát végzett és követendő példát adott. A nyugalom aranynapjaif* azzal váltotta fel, hogy hozzáfogott 75 év irattári anyagának rendezéséhez, felkutatta a forrásokat, majd az" eredményt hatalmas szintézisbe fogta. „Igénytelen dolgozata“, amely a magyar iskolatörténet-irodalomnak egyik legnagyobb alkotása, emlék azoknak, akik a tanítóképzés születésekor a bölcsőnél állottak, biztatás azoknak, akiket nyugtalanít a jövő, és személyes tapasztalatokon, gazdag ismereteken nyugvó tanulmány nekünk fiataloknak, akiknek hivatásunk a tanítóképzés. A könyv minden sorából nemes egyszerűség árad és méltó koronája egyharmad század eredményes munkásságának. Nagykőrös. Ndndsi Miklós. I
