Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 5. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 12 9 felületet a sport terén találjuk. Sehol sem jön össze annyi különböző iskolába járó tanuló egy helyen, mint a sportpályán. És éppen ilyen együttes csoporto- sulásban való viselkedés szabályozása és ellenőrzése hiányzik. Jól tudjuk, a tömeg fegyelmezése nehezebb, mint az egyedé, noha a tömeg egyebekből tevődik össze. Az egyed magatartását pl. a labdarúgó- mérkőzésen befolyásolja a sport lényege, a játék lendülete és a győzniakarás sóvárgása. A lelki emócióknak egész sora zajlik le a diáknéző lelkében : a játék érdekessége, a játékosokkal való együttérzés, a játékba való beleélés, egy-egy mérkőzés eredményének döntő fontosságának tudata, az iskola hírneve, a bíró ítélkezése és ennek ellenőrzése, ami szorosan az igazságosság érzésével jár együtt, stb. stb., mind olyan tényezők, amelyek a nézők lelkét kizökkentik a nyugodt kerékvágásból. Indulatok törnek fel a lélek mélyéből, amelyek magá- val ragadják a diák egész valóját. Ezek az indulatok aztán annál hamarább ragadják el a diákot, minél labilisabb, kialakulatlanabb a lelki világa. Ehhez járulhat még a nagyobb érzékenység és indulatosság is, ami a diákévek szintén egyik jellemzője. A helytelen viselkedésnek további okát a tanárokban is találhatjuk. Legtöbbször az olyan tanárokban, akik még sohasem mentek ki a fiaik mérkőzésére. Az ilyen tanár, hogy érdeklődését kimutassa diákjai sportolása iránt, megresz- kíroz néhány szót váltani a legközelebbi versenyről. A diákok a győzelemre fogadkoznak s másnap a tanár-osztályfőnök csak arra kíváncsi : gvőztek-e vagy sem. És ha nem, néhány szó, ami a diákok szívébe tőrként hasít bele (maflák, ügyetlenek stb.). Arra természetesen nem jut idő, hogy a vereség okát megbeszéljék. Mindössze két szó az, amivel beszámolnak a versenyzők : győzelem, vereség. A részletek nem érdeklik az iskolát, s így a diákok mindent elkövetnek, hogy győzelemről számolhassanak be. Az senkit sem érdekel, hogyan jutottak a győzelemhez. A győzelem érdekében felhasználnak tehát olyan eszközöket is, amelyeket nem lenne szabad. A nézők és a játékosok nem ellenfelet, hanem ellenséget látnak a másik csapatban s megvan a hajlandóság bennük, hogy letérjenek a sportszerű viselkedés egyenes útjáról. Tavasszal az eddiginél még nagyobb lendülettel indulnak meg a labdarúgómérkőzések. A tét nagy : a kultuszminiszter által alapított vándordíj. E vándordíjért minden iskola indítja csapatát, s így a vetélkedések nagyobb arányúak lesznek. Joggal félhetünk tehát a múlt tapasztalatai alapján a mérkőzések eldurvulásától, ha az iskola intézményesen bele nem szól ebbe a kérdésbe. Meg kell barátkozni az iskoláknak azzal a gondolattal, hogy tanulóinak magaviseletét nem elég csupán az iskolában ellenőrizni, hanem feladat- és ellenőrző körének ki kell terjednie a sportpályákra is. Nem helyeselhetjük, hogy egy intézetekközti labdarúgómérkőzésen szabálytalanul viselkedett tanuló felett (rosszindulatú szándékosság) az iskolától független sportszövetség ítélkezzen, ha pedig mint néző követett el szabálytalanságot, akkor a felelősségrevonás teljesen elmarad. Az iskolának nevelői programmjába új feladatot kell beillesztenie : a diákok sportszerű viselkedésének kérdését. Erre rá kell nevelnünk és szoktatnunk diákjainkat. Meg kell értenie minden kis- és nagydiáknak, hogy a győzelem csak akkor értékes, ha ahhoz semmi szabálytalanság nem tapadj Nem lehet minden csapat győztes, és a vereséget is el kell tűrni attól a csapattól, amelyik tudásban jobb volt, amelyik többet és lelkiismeretesebben készült a mérkőzésre, ahol a tagok között nagyobb volt a bajtársiasság, amelyik csapatban nem volt egyéni érvényesülést kereső tag, de volt lelkesedés, kitartás, győzelembe vetett hit. Amelyik csapatot a nézők jobban tudtak lelkesíteni, biztatni. Na és mindezekhez a szerencse, a véletlen melyik csapathoz szegődött, amely minden sportszerű játék velejárója. E feladat nem hárulhat egyedül a testnevelő tanár vállára ; az iskola egyetemességének kell együtt működnie tanulóink sportszerű viselkedésének és gondolkodásának kialakításában. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy az angol, amerikai stb. ifjak jelleme a sportpályákon alakul és formálódik teljes értékűivé,
