Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Dr. Nagy Sndor: A református középiskolák gyülekezeti jellege
6 Dr. Nagy Sándor : A református középiskolák gyülekezeti jellege. ifjúság is méltán olyan igehirdetési alkalmakra, melyek tárgyukban és hangjukban a7 ő leikéhez állnak legközelebb. Ez az igény pedig nem elégíthető ki másutt, csak kizárólag az ifjúsági istentiszteleteken. Itt azonban még tovább is kell mennünk, s az igehirdetést még további különlegesítésre kell korátoznunk. Nem kell ugyanis ahhoz sok bizonygatás, hogy a középiskola kezdő és záró két osztálya a tanulók értelmi, érzelmi, érdeklődési és lelki szükségleti köre szerint az eltéréseknek széles távlatát öleli át, ami aztán alsó és a felső tagozatnak istentiszteleti alkalmak tekintetében való elhatárolását is önkén l kívánja. Ez elhatárolásnak az az előnye is megvan, hogy az alsó tagozat istentiszteleti alkalmain ismét méltó helyre állíthatjuk a Heidcl- bergi Káté magyarázatát, amely — sajnos -— a külső gyülekezet templomaiban manapság már csaknem teljesen elhallgatott. Akárhogy van azonban ott, mi erről az iskolában le nem mondhatunk, mert vele tantervűnk fogyatkozásait is kell pótolnunk. Végre is lehetetlen megelégednünk annyi hit- és erkölcstani ismeretközléssel, amennyire a IV., osztály konfirmációs anyaga módot nvujt. Talán az e téren mutatkozó fogyatkozásainknak is eredménye az, hogy növendékeinkben nemcsak a hívő keresztyén ember lelkisége, de még az egyházi és a református öntudat sem fejlődhet ki és szilárdulhat meg úgy, mint más testvérfelekezet gyermekeinél. Pedig ez öntudatra, ha valamikor, kivált napjainkban van szükség, mikor az állhatatlan lelkeket a fajvallás tévelygései, a reverzális, az átlérítések veszedelmei környékezik. Ami hiányokat tehát a tenterv felszínre vet, azt a Heidel- bergi Káté rendszeres magyarázásának kell pótolni. A belmissziói munkának a rendszeres igehirdetésen kívül az iskolában is ki kell terjeszkedni a lelki építés egyéb módjaira és alkalmaira. Így jönnek itt számításba : a bibliakörök, a családi áhítatok, az ifjúsági egyesületek és az internátusok. Hogy az iskolai belmisszió a bibliaköri munka áldásait a lelki nevelés körül nem mellőzheti, kérdéses nem lehet. Az is felül van minden vitán, hogy a bibliakörök tagjait nem iskolai parancsszónak, hanem a tagok önkéntes ajánlkozásainak kell összetoborozni. Azt azonban már kérdésbe kell tenni, hogy kik lehetnek az egyes körök vezetői, kizárólag lelkészképesítésű egyének-e, vagy mások is? Azt jelenti ez más szavakkal, hogy az eredményes munka tekintetéből vájjon elégséges biztosíték-e magában véve a buzgóságos készség, a szolgálatra ösztönző Hő hit, vagy ezeken kívül a charismának más mértéke is szükséges még? Azt hisszük, szükséges. Szükséges a Szentírásban és annak segédtudományaiban való alapos jártasság, mert e nélkül szolgálatunk minden buzgóságunk ellenére is könnyen rejthet magában veszedelmet. Egyenesen ki kell jelentenünk, hogy a Szentírás magyarázatát mi elvileg még a bibhaköri órákon is theolo- giailag képzett vezetőkre szeretnők bízni. Ebben pedig benne van az az óhajtásunk, vajha tanárképzésünk a gondját némely bibliai tudomány előadására is kiterjesztené. Családi áhítatok tartására az iskola nem nyújt annyi kedvező
