Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 5. szám - Csanády Sándor: A nő háborús szolgálatának történelmi példái
Csanádi] Sándor: A nő háborús szolgálatának történelmi példái. 119 angyala harcol minden karthágói nőben. Égő gerendák zuhannak, falak omlanak össze. Füst és láng kavarog a házak fölött, füst és láng öleli át az embereket, égő tűzoszlopként eleven emberek rohannak a romok között. Trója pusztulását, Tilly dúlását Magdeburgban lélektébolyító rémületnek mondja a történelem, hát akkor mi lehetett Karthágó eltűnése a föld színéről, ahol még a győztes Scipió is lelke mélyéig megrendült a védők kétségbeseett hősiességén. De minden hiába, Karthágó sorsa elvégeztetett. Fent a fellegvárban, Byrsa bástyáin folyik még csak a küzdelem, a végső viadal. De minden hiába, karthágói nőnek nincsen már kincse, nincsen hazája. III. Hasdrubál, a lángtengerbe borult Karthágó utolsó parancsnoka, sötét arccal hódolásra indul le a nagy Scipióhoz, felesége pedig a ledobott fegyverek helyett karjára veszi kis gyermekeit. Karthágó hős asszonya nézi, nézi a magasba csapó lángokat, aztán eltűnik gyermekeivel együtt az örökkévalóságba. Odatemetkezett a lángsírba, ahova Karthágó többi asszonya. Miért? Mert asszonyi szívének egész melegével szerette hazáját. * De Hasdrubál feleségének a lelke nem égett el Karthágó lángjában, csak megtisztult és szállt, szállt az idő fölött századokon át, mint a viharmadár, s itt erőt adott a férfi karjaiba, ott olajágat vitt a harcoló felek közé, majd meg kiállott a munkácsi sáncra és, emberségre tanította a bitangoló ellenséget. * Szent Lajosnak, meg a büszke Fiilöp Ágostnak egykor hatalmas országa száz esztendő óta nyögi már az angolok terjeszkedő uralmát. Odavan már V. Károly francia királynak szép lovagi serege-, unokája az angol király kegyelméből viseli csak a francia koronát. Az angol imperializmus felröppent vágya elragadta Franciaország felét, aztán az egészet. Csavargó lett a francia katona, elfásult lélekkel ül vackán a francia paraszt, egykedvűen legyint jóra, rosszra a gőgös gall nemes, aki Nagy Károlyról, a császárok császárjáról annyit álmodott. És hova lettek a mi Károly Róbertünk, Nagy Lajosunk fényes lovagjai, hova lett Hunyadi Jánosnak törököt leverő, a nagy Mohamedet megszégyenítő serege, és hova lettek Kapisztrán lelkes vitézei? A Garák, az Újlakiak, a Cilleiek osztozkodnak az országon, adják-veszik a szent koronát, rablólovagok száguldanak az utakon, haramiák járják az erdőket, keservesen jajgat a jobbágy, riadtan tekintget szerte a köznemes, halottaiból is hívja vissza édesapját, a nagy Hunyadi Jánost. De a csodavárás nem volt hiába. Ott, a franciáknál egy parasztleány alakját ölti magára, nálunk meg egy nagyasszony képében jelenik meg a karthágói lángokból !•
