Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Dr. Nagy Sndor: A református középiskolák gyülekezeti jellege
Dr. Nagy Sándor: A református középiskolák gyülekezeti jellege. 3 híres kutatásainál. Legjobb úton vagyunk a felé, hogy idegbetegek kerüljenek ki iskoláinkból : nézz csak az iskolából hazamenők, sőt felmenők fáradt, kedélytelen arcára ! Internátusi felügyelőink mondják, hogy szórakozásra soha idő nem jut ! Meg vagyunk arról győződve, hogy helyesebb a mienknél az angol módszer, amely sokkal kevésbbé veszi igénybe szellemileg az ifjúságot, ellenben sokkal több testi mozgást, szórakozást, testi-lelki üdülést tesz lehetővé a serdülő tanulóknak, sőt egyetemi hallgatóknak is. Gondolkozzunk, és tegyünk, míg nem késő. De bátorság nélkül semmire sem fogunk menni, ezt eleve jelezhetjük!... Nagykőrös. Dr. Toros László. A református középiskolák gyülekezeti jellege. A mindenkori élet fejlődési irányát megszabó értékeszmék koronként változók. Ezzel a ténnyel azonban adva van oka annak a másik ténynek is, hogy a fejlődés vonala nem töretlen egyenes, hanem cakkozott hullámvonal. A szellemi világban is hullámhegy és hullámvölgy váltogatja egymást. Ami eszme ma még tömegek lelkét tölti be, holnap esetleg már csak kevesek érdeklődési körére szorul vissza, itt is talán már módosulva, vagy tartalmában megszegényedve. És itt kell megállapítanunk, hogy a ,,schola est seminarium ecclesiae“ reformátor! elv is, amelyet eleink századokon át az élet teljességével töltöttek meg, és amelyet meggyengíteni semmi ellenséges erőnek nem engedtek, napjainkra már csaknem teljesen elhalványodott. Aki ebben kételkednék, nocsak azon gondolkozzék el, hogy az a-refor- mátus társadalom, melynek szívéhez iskolájának munkája már saját gyermekem keresztül is közel esik, miért viselkedik mégis gyakran irántaközömbösséggel, felelőtlen bírálgatásának sokszor igazságtalanságával, esetleg a j ó bizonyítvány várás opportunus behangoltságával, — de vegye fontolóra azt is, hogy bár a vallásszabadságunkat biztosító állami törvények, valamint saját egyházi törvényeink rendre hangoztatják, hogy iskoláink mindenestől fogva az egyház testébe tartoznak, mégis egymásután szakadoznak egyház és iskola között az összekötő szálak önkormányzati jogunk napról-napra való gyöngülésével. E sajnálatos jelenségeknek rajtunk kívül eső okait nem kutatjuk. Ellenben annál inkább lelkiismereti kötelességünk, hogy saját kebelünkbe nyúljunk, közelünkben is felismerjük a bajok gyökerét, s azok eltávolításával egészségesebb helyzetet igyekezzünk teremteni, mint aminő ma van. Ügy látjuk, hogy mai iskolai munkánkban a pedagógia két alkotóeleme, a nevelés és az oktatás eredménye közt a kívánatos egyensúly a nevelés rovására félrebillent. És mi itt a nevelésnek nem azt az eszményét értjük, melynek eredménye lehet pl. — csak párat í*
