Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Dr. Nagy Sndor: A református középiskolák gyülekezeti jellege
4 Dr. Nagy Sándor: A református középiskolák gyülekezeti jellege. említünk — a tanulókban kiformálódott rendszeretet, fegyelmezettség, katonás magatartás, stb., amely erények természetesen ékességei a tanulóknak, hanem értjük azt a nevelői eszményt, mely a tanulót a lélek legmélyén a hit és az erkölcs érzelmein keresztül ragadja meg és irányítja. Ezen a nevelőterületen kisebb az eredmény, mint az oktatásén. Vájjon miért? Korántsem a felelősség alul menekülni számítás mondatja velünk, de az az igazság, hogy az iskola szívnemesítő és léleknevelő munkájának hatalmas riválisa működik az iskola falain kívül. Az iskolán kívüli élet ma nem olyan már, mint volt csak pár nemzedékkel ezelőtt is. Az a régi társadalom még szolidáris volt az iskola nevelési eszményével, ez a mai társadalom azonban már a nevelést gátló okokkal szolidáris. Az a tanuló, aki naponként csak öt-hat órát tölt az iskolában, a nap többi óráján az iskolán kívül él, és itt a hit-és erkölcsrombolásnak számtalan nemével találja magát szemben : a ponyvairodalom olcsó termékeivel, színházak és mozgókép-termek léha attrakcióival, összejövetelek szellemtelen szellemességeivel és frivol társalgásával és — ki tudná felsorolni — a lélekmérgezés mennyi fajtájával. Mikor így az iskola valláserkölcsi nevelésének munkáját annyi gátló körülmény nehezíti, s annyi káros külső hatás hátráltatja magának az iskolának kell megtalálnia a módját, hogy a gátlásokat kiküszöbölje, s a káros hatások erejét tompítsa. Ez pedig elsősorban azt jelenti, hogy belül erősítse a várát olyan építőanyagok felhasználásával, melyeket eleddig vagy nem vett figyelembe, vagy kevésre értékelt, vagy éppen helytelenül alkalmazott. így tehát egész terjedelmében végig kell tekintenie azon a mezőn, ahol a keresztyén hit és erkölcs alapozásának és szilárdításának munkái folynak mintegy gyülekezetben. A református középiskola a maga összetételében, szervezetében s kitűzött céljaiban minden jellegét magán viseli egy kis gyülekezetnek. Sőt egyenesen eszményi gyülekezet ez, mert benne a lelki munka eredményei sokkal inkább biztosítottak, mint a külső gyülekezetben. Az iskolának mint gyülekezetnek tagjai közt az egymással való állandó érintkezés, a foglalkozás ugyanazonossága s az iskola demokratikus levegője nagyjában a gondolkodásnak, az érzelemnek, sőt a lelki szükségleteknek is ugyanazonosságát fejleszti ki. A külső gyülekezet heterogenitásánál összehasonlíthatatlanul szerencsésebb adottság ez a lelki nevelés számára, de ugyanakkor végzetesebb károk okozója is, ha ez adottságnak magára hagyatottan, kielégítés nélkül kell seny- vednie. A gyülekezet lelki irányítója s evangéliumi értelemben vett módon fegyelmezője általában a presbitérium. Ezt a testületet az iskola mint gyülekezet készen kapja ugyan a maga tanári testületében, de a hivatás betöltésének sokkal nagyobb biztosítékával, mint a külső gyülekezet. Ezt az iskolai presbitériumot nem a külső gyülekezetben oly sokszor érvényesülő mellékes és legtöbb esetben káros tekintetek (születési előkelőség, társadalmi magas helyzet, politikai pártállás,
