Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 10. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXXIII. rendes közgyűlése
388 Kónya S.: AzOrsz. Református Tanáregyesület XX XIII. rendes közgyűlése (I. Kor. 3.) zendült ez elő: Mi, plántálok és öntözök, csak akkor dolgozhatunk sikerrel, ha a növekedés Istene megáld bennünket. . . És miközben szolgálunk, és építünk fundamentumot, nem vethetünk azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Templomi istentisztelet után az intézet dísztermében kezdődött a közgyűlés a szokásos elnöki megnyitóval. Ez az eszmék mai birkózásában uralkodónak a fajiság gondolatát látja, amely szerint a faj minden, örök, az egyén pedig jóformán semmi, s a köz legnagyobb feladata, hogy teljes testi és lelki erejével ezt a fajiságot szolgálja. A szellemi erők e forgatagába szintén belekerült magyar középiskolai tanárság munkája sorsdöntő. E küzdelemben a református középiskola legelső feladata: hinni Krisztus országában, mely nem e világból való. Ebből a nézőpontból a kálvinista iskolák és a fajiság alapján berendezett államélet között semmi ellentét nincs. De éppen ezért szükség is van a református felekezeti iskolákra, mint a fajiság alapján berendezett állam nélkülözhetetlen lelki fegyvertársaira. A megnyitó után az elnök üdvözölte az egyházi, közművelődési és közigazgatási hatóságok és intézmények megjelent képviselőit. Ott voltak Barthos Indár az Egyetemes Konvent, Erdős Károly a Tiszántúli Egykázkerület és az ÖRLE, Samu János a Dunamelléki Egykázkerület és Ravasz László püspök, Báthori József az Országos Katolikus, Zsolnai Vilmos és Benigni Andor az Országos Evangélikus Tanáregyesület, Vekerdi Béla a Tanítóképzőintézeti Tanárok Országos Egyesülete képviseletében, és Kiss József kir. főigazgató. A közgyűlés egyik előadója Mohácsy Endre hajdúnánási tanár volt : Az ifjúkori élmények lélektanához c. felolvasásával. Az élmény fogalmának pedagógiai szempontból fontos elemeit ismertetve, az ifjúkor irodalmi élményeinek lélektani lefolyását írta le. Az élmény külső elemei érdeklik természettől fogva az ifjúságot. Ezt a természetes szubjektivitást kell a nevelőnek átsegíteni a kultúra világába. A tanulók együttes kutató munkájának lélektanilag a következő fokozatait különbözteti meg : a közvetlen szemlélet élvező feszültségeket kelt a tanulók lelkében; ezt a diszharmóniát a cselekvésösztön felébredése váltja fel ; a továbbfejlődést a szerep-játszó hajlam felkeltése biztosíthatja. Egyéni és közös élmény-elemek életrehívása által az oktató egyszerre két irányban nevel. A tanulók élményeinek érzékelhető megnyilvánulásait a dolgozatok egyéni, érzelmi színeződésében, a reproduktív tevékenység sajátosságaiban, de főként az osztály-szellem kialakulásában látja. Az előadásnak a nyújtott tárgyi ismereteken kívül bizonyosan megvolt az a sugalló ereje is, mely a tanár nevelői munkáját lélektani tanulmányokra, a gyermek- és serdülő ifjú lélek teljesebb megismerésére hajtja. A hozzászóló Trócsányi Dezső a német, angol és francia lélektani művek mellett különösen felhívja a figyelmet Büchler Sarolta könyvére: Az ifjúkor lelki élete. Hadd említsük mag az előadás nyugodt ütemét, rokonsze nveshiggadtságát, ezért
