Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 10. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXXIII. rendes közgyűlése

Kónya S.: Az Orsz. Református Tanáregyesület XXXIII, rendes közgyűlése 389

könnyen követhető, jól érthető, az érdeklődést lekötő és a figyelmet mindvégig biztosító formai értékeit.

A második előadást a közgyűlés megszakításával a hajdúnánási református egyház, a város és gimnázium által adott közebéd után Nagy Miklós szeghalmi igazgató tartotta: A tanárság társadalmi kérdései címmel. A gyűlés ezen részén Papp Ferenc alelnök elnökölt. Az előadás többirányú személyi megjegyzés után a tanári élet és az iskola körül nagy bőségben tapasztalható és igen elhanyagolt bajokról szólt. A tanárság anyagi helyzete minden vonatkozásban szomorú, s a tanárság kis megbecsülésére vall. A tanári pályára menők nem mennek keresztül komoly orvosi vizsgálaton. Az egyetemi tanárképzés sem a szaktudásra, sem didaktikai készségre, sem módszeres eljárásra, sem általános műveltségre nevelés szempontjából nem megfelelő. A nyári középiskolás tanfolyamokat nem a tanárság igényei és lényeges szükségletei figyelembevételével rendezik meg. A tanári gyakorlóév eltöltése nem szerencsés. A tanári álláshoz jutásról sokat lehetne írni és beszélni. A mai felügyeleti rendszer is átalakítást kíván. Változtatni kell az adminisztráció és akták túltengésén s a felügyelettel együttjáró bizalmatlanságon. Ellentmondások vannak az utasítások és a gyakorlat között. A tanárság helyzete a társadalomban nagyon szomorú képet mutat. A mai társadalom szétnyílásának a hátrányait és veszedelmeit legjobban a magyar tanár érzi. Sokat lehetne beszélni a tanár és szülők viszonyáról, a szülők magatartásáról addig, míg gyermekeik iskolába járnak, és amikor még nem, vagy már nem járnak oda. És milyen rengeteg a kívánnivaló abban a viszonyban, melyben a tanár az iskolával, a tananyaggal, a tanulókkal áll. A legfontosabb tanári munkának, a nevelésnek ezer és ezer akadálya van. Ami nevelés van, abban sincs összhang : az értelmi nevelés túlságosan hangsúlyozott az esztétikai és jellemnevelés rovására. A református tanároknak még külön panaszuk is van : a legtöbb egyházban a tanárság mellőzése.

Az előadó igyekezett rámutatni a bajok okaira is. Legelsők között vannak természetesen az anyagi bajok. De ott vannak a saját hibáink : az őszinte önismeretben világosan meglátható sok tanári hiba : egyéniségi, modorbeli hibák. Egységes református tanári közvéleménynek nyoma sincs, ilyennek a kialakítására semmit sem teszünk. Református tanároknak még külön hibánk, hogy nem vagyunk egyházunknak hű fiai, sőt gyakran racionálisak és hitetlenek. Az igazgató lassan a református iskolákban is mind jobban elválik a tanárságtól, elsősorban természetesen hivatalfőnöki és adminisztrációs terhek miatt. A rangok és címek sem szolgálják a kálvinista világnézet szempontjait.

E hibák, hiányok megbeszélése és megszüntetése céljából volna szükség véleménye szerint a szociálpolitikai szakosztály megalakítására. Ez a szakosztály az említetteken kívül foglalkoznék más kérdések vizsgálatával is, ilyenek pl. a szolgálati pragmatika megalkotása, minisztériumban és egyházban a tanárság komolyabb képviseltetése, az egy-