Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 8. szám - Csanády Sándor: Hajszálcsövesség az irodalomban
Csanády Sándor: Hajszálcsövesség az irodalomban. :U7 Igen megkuszálta Eötvös József regényeit a kritika és az iskolás esztétika, hogy sokkal több bennük az irányzatosság, mint amenynyit a poézis elbir. Eötvös regényei ezzel az ítélettel kerültek a múzeumba. Amit Eötvösnek szemére hánytak, azt ma igen sokszor különleges érdemnek tartja az irodalmi felfogás, a műbírálat és az olvasóközönség. Egyre gyakoribb azoknak a regényeknek a száma, melyekben társadalmi, politikai, lélektani, vagy más probléma foglalja el a központi helyet. A komolyabb igényű regényeinknek gyakori műhibája, hogy a probléma annyira kiütközik az esetleges művészi elemek közül, mint egy vezércikkben a pártszempont. Ha Eötvös regényeinek körmondatos stílusa mögé nézünk, az időszerű tanítás mellett sokkal több poézist, humort vagy kedélyt találunk, mint a mai problémaregények bármelyikében. Az erdélyi kisebbségi sorssal foglalkozik két regényben is egyik írónőnk. Komolyan, lelkének egész melegével áll Erdély szenvedő magyarsága mellé. Könnyet fakasztó az a kép, melyet az erdélyi magyar szó, az erdélyi magyar színészet küzdelmeiről fest. Nem hiányzik a regényből a közvetlenség és az előadás üdesége sem. Sok művészi értéket találunk lgnácz Rózsa Írásaiban, de ő sem tud szabadulni az erotikumtól, mely egyre bővebb hajszálcsöveken szivárog fel regény- és novellairodalmunkba. Az írók lassan a művészi eszköz polgárjogát akarják adni a fajfenntartó ösztönnek. Ignácz Rózsa nagy és mélyen megrázó problémáira is nagyon rákapaszkodik az erotikum. Bármilyen széles gondolatokat hömpölygető is a regények tengelyébe állított probléma, a nagy kedvvel körülcsipkézett, vérhullámokat indító erotikus jelenetek beszövése a legtöbbször nem marad el, még kevésbbé marad ez az erotikum a betűk mögött, sőt felkapaszkodik a probléma hátára, mint a gonosz fagyöngy a lombokra, s a fagyöngy látszik a legdúsabb, legszebb ágnak. Vannak történeti regényíróink, akik nemzetünk legválságosabb, vagy legdicsőbb korszakába visznek el bennünket. Megrázó eseményeknek leszünk tanúi, találkozunk jellemhősökkel és akaratbajnokokkal. Nagy és szent érzések járják át szívünket, nagy gondolatok ihletik meg lelkünket, az írók sokszor még a stílussal és nyelvezettel is belemerítik minden figyelmünket a kor szemléletébe, s művészi tehetségük valóban sokkal nagyobb, hogysem művészietlen fogásokra szükségük volna, mégis sűrűn és kiszámított hatással állítják a szerelmi érzések legízléstelenebb beteljesülését a lélekelemzésnek mindig kéznél levő prizmája elé, máskor meg mint egy modern ,,deus ex machina“ jön az író megoldási terveibe egy-egy mezítelen szerelmi jelenet. A regényeknek egyik-másik alakja az író minden elkendőző igyekezete ellenére is azt a célt szolgálja, hogy megvilágított szerepbe állítva különlegesnek, érdekesnek rajzolt jellemével legyen az a hajszálcső, melyen az erotikum sokszor az egész regényben szétázalog.
