Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 8. szám - Csanády Sándor: Hajszálcsövesség az irodalomban
318 Csanády Sándor: Haj?zá lesöv esség az irodalomban. Sokszor fel lehet tenni a történeti igazság kérdését is, vájjon Széchenyi István, I. József királyunk, Gara Miklós nádor, Dénes palatínus, Báthory Gábor stb. jellemében valóban az erotikus érzés volt-e az uralkodó vonás és minden cselekvésnek a rugója, amint egyik-másik híres történeti regényünkben olvassuk. (Erről a kérdésről Szántó György regényével kapcsolatban szólunk bővebben.) Nagy kérdés az is, hogy a történeti események mélysége igazolja-e a regényírónak sokszor álromantikus korrajzát, máskor meg a mai idők emberének a múltba vetített egyéni életszemléletét. Egyszóval a regény alakjainak történeti jellemét hűséggel emelte-e ki a múltból az író, vagy csak az újfajta regényírásnak egyik célirányát követte, azaz az olvasóközönség szenzációéhségét, újságszomját szolgálta ki a szerző. És megint más kérdés, hogy a mezítelen szerelmi epizódoknak gyakori és sokszor vezérmotívumként való beszövése, műelvi szempontból is tekintve a dolgot, megfér-e a történeti regény komolyságával és igényével. Herczeg Ferencnek Pogányok című regénye, Gárdonyinak Láthatatlan embere, meg az Isten rabjai c. regénye, Móra Ferencnek Aranykoporsóba, Kós Károlynak Az ország építője vitathatatlan példaadársal igazolják, hogy a történelem mélységeiből felmerülő kérdéseket és témákat a nagy íróművész ez erotikum olcsó eszköze nélkül is tudja érdekes, bájos és poétikus színekbe öltöztetni, mindenekfelett pedig a kor lelkét megvilágító közelségbe hozni. A mai kornak legtöbb történeti regényénél, éppen úgy a társadalmi és életrajzregényeknél is hozzánk óvakodik a kérdés, hogy az erotikumnak a hajszálcsövességből immáron széles csatornává való kiöblösödése mennyiben művészi probléma, és mennyiben az író személyének véralkati rezdülése, végül mennyi benne az olvasók alantas ösztöneire való spekuláció a könyv nagyobb kelendősége érdekében. Sok író példát vehet Móra Ferenctől, aki a lengemagyar gyakori emlegetése nélkül is tud valódi parasztokat rajzolni (Ének a búzamezőkről; Parasztjaim), másodszor a nélkül, hogy dúvadaknak festené őket. A falunak minden fájdalma ott rezeg Móra Ferenc tollán, és mégis poétikusak ezek az írások. Móra Ferenc az újkori írók közül a legklasszikusabb példáját mutatja annak, hogy minden művészi készség és képesség mellett is a tiszta szív melegsége avatja naggyá az írót. Erre hozhatjuk fel példának Niámessnyné : Villámlik messziről c. igénytelen kis könyvét is. A hajszálcsövekben fellopakodó nedvek nélkül is érdekesek ezek a könyvek. Ha nem általános tünetek kimutatása volna a célunk, a liberális regényirodalom egyik képviselőjével érdemes volna tüzetesebben foglalkozni és pedig Szántó Györgygyel, aki az Erdélyi Szépmíves Céh egyik írója. Bartha József2 már rámutatott Szántó György ízléstelen naturalizmusára, mi azonban többet is találtunk Fekete éveim című önéletrajz-regényében, mely az Erdélyi Szépmíves Céh tízéves 2 Dr. Barlha József: Az új magyar irodalom kistükre, 196. 1.
