Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Kiss Ernő László: Asszociációs kísérletek
Kiss Ernő László Asszociációs kísérletek. 79 4. Szintagmatikus kapcsolatok alapján. A gyakran együtt szereplő szavak valamelyike felébreszti a másikat (érted-élek); azaz a kísérleti személy a hívószót kész kifejezéssé vagy mondattá egészíti ki, még pedig : a) inkább egyénien, azaz a tudattartalom éppen készenlétben levő elemeiből (fél — az érettségitől); b) inkább gépiesen, sztereotip kifejezéssé, idézetté stb. (üsd — a vasat). Természetesen a képzettársítás többirányú is lehet, sőt rendesen több is. Pl. rímelő vagy alliteráló szavak tartalmilag is kapcsolódhatnak (János — jön). Minél gazdagabbak az asszociációs kapcsok, annál értékesebb az asszociáció. Előfordulhat az az eset is, hogy a hívó és felmerült szó között nem látszik asszociatív kapcsolat. Ilyenkor vagy valóban nincs közöttük kapcsolás és a kísérleti személy a tudattartalom valami okból felszínre törekvő képzetét jegyzi fel — reakciós szó gyanánt. (E szó lehet, kivált a perszeverációs típusnál, egy előbbi hívószó, vagy azzal társult képzet, de lehet oly képzet is, mely a kísérlettel semmikép össze nem függ.) Vagy pedig mégis csak történt a hívószóval képzettársítás, de ugrásszerű volt (bank — hegedű) s ilyenkor csak azért nem ismerhető fel az összefüggés, mert egy közbeeső tag kimaradt (bank — egy bankhivatalnok ismerősöm, aki hegedülni tud — hegedű). Ilyenkor legtöbbször utólag kapunk is megfelelő magyarázatot.1 A mellett, hogy a növendékek előtt a képzettársítás törvényeit ilymódon bemutatjuk, hasznos lehet e kísérlet a kísérleti személyek lelkialkatának megismerése szempontjából is. Nyilvánvaló, hogy mindenkire jellemző képzettársításának megszokott módja, azonkívül a társult képzetek tartalmi vizsgálatából is vonhatunk le következtetést. A hívó és a felbukkant szavak viszonyát vizsgálva, a kísérleti személyek között általában két csoport különböztethető meg. Az egyiknél a felbukkant szavak jórésze érzelmileg színezett; gyakori a kifejezéssé és mondattá kiegészítés. Főnévhez jelzőt, állítmányt illeszt (aludni — jó ; virág — szép). Szívesen megy át elvont fogalmakról a szemléltetésre (gyűlölet — fegyver; büszkeség — Feri). Ezenkívül a felbukkanó szó a hívószóval eleven összefüggést mutat és könnyű átmenettel kapcsolódik. Ezt a típust nevezzük Van der Horst után asszociatív típusnak. Szemben áll ezzel a perszeveratív típus, kiknél inkább elszigetelve marad a hívószavak nagyobb része, a felbukkant szó nem lép jelentésbelileg kiegészítő, szintaktikai viszonyba velük ; igére — ige, főnévre — főnév következik (aludni — 1 Megtörténhetik, hogy a kísérleti személy a mór lejegyzett felbukkanó szót olvashatatlanul kitöri!, és esetleg mást ír helyette. Ilyenkor maga a kitörülés ténye a jellemző, és vagy az őszinteség hiányára, vagy határozatlanságra mutat, vagy arra, hogy az illető különös gondot fordít rá, hogy saját képét a körnvezeíében milyenné alakítsa.
