Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Nagy Miklós: Csendes beszélgetés
66 Nagy Miklós: Csendes beszélgetés. előadóterem, van-e jól ellátott szertár, fényes iskolaépület, s nem sokat nézünk arra, hogy a jó technikai keretek között mi van a lélekkel. Holott a lélek nem a szertárban lakik, s nekünk éppen a léleknek az érvényesülésére kellene legfőbb gondunknak lenni. Vádolják azonban a református középiskolákat azzal is, hogy nem szelektálnak kellőképpen, és a létszám emelése érdekében leszállítják a követelményeket. Van is ennek a vádnak jogosultsága. De ha arra gondolunk, hogy református iskoláinkat nemcsak a jelen, hanem a jövő számára is meg kell őriznünk, és ha azt kell éreznünk, hogy a jövőért, az iskola jövőjéért, s ezzel párhuzamosan meggyőződésünk szerint az egyház jövőjéért való küzdelmekben nem számíthatunk támogatásra, csak a magunk erejére, akkor még azt is meg kell bocsátani iskoláinknak, ha létszámuk biztosítása érdekében, tehát anyagi fennmaradásukért nemcsak a többletmunkát, hanem itt-ott esetleg a nagyobb engedékenységet is kénytelenek igénybevenni. Én különben úgy vagyok vele, mikor meghallom, hogy egyikmásik református iskolánknál valamilyen materiális hiányt „fedeztek fel“ az ellenőrző hatóságok, hogy végiggondolok azokon az állami iskolákon, amelyekben sokkal nagyobb hiányok tapasztalhatók, és megvigasztalódom. (Miért nem próbáljuk itt érvényesíteni az „aki fizet, az petyegtet“ szép elvét?) Beszélnünk kellene komolyan a szelektálásról is. Ezt nagyon sokan és nagyon tévesen valami mindenen segítő csodaszernek kezdik tekinteni. Hiszem és állítom, hogy a középiskola, vagyis az ú. n. általános műveltség ködös anyaga nem is alkalmas az igazi szelektálásra. A reménytelen eseteket úgyis kiküszöbölik magukból a középiskolák mai eljárásukkal is, komoly szelektálást, a szelektáláshoz határozottan körvonalazott követelményeket azonban csak a szakműveltség megállapításánál, a diplomaszerzésnél lehet felállítani. Nem kell ettől a szelektálástól az egyetemeket félteni, hiszen az egyetem csak doktori diplomát ad, a kenyérkereseti diplomát az egyetemtől független vizsgálóbizottságok osztogatják. Folytathatnék ezt a csendes beszélgetést még lapokon keresztül. Említhetnénk a református tankönyvek kérdését, a tanárok továbbképzését, külföldi tanulmányutakat, az egyházi munkába való intenzívebb bekapcsolást, a tanári könyvtárak központi megszervezését, az ifjúsági körök (főként az önképzőkör és a cserkészet) működését, a diákegyházközségek megszervezését, a tanárok mentesítését a jelentéktelen és időrabló adminisztrációktól, az illetmények és mellékdíjak kérdését stb. stb. és még sok egyebet : változatos, érdekes és fontos anyagot egy református tanügyi kongresszus számára. Meg kellene próbálni, mert a sikertelenség is sok tanulságot hozna ! Szeghalom. Nagy Miklós.
