Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Szele Miklós: A nevelő tekintély az Ige fényében
Szele Miklós : A nevelő tekintély az Ige fényében. Egyébként pedig az iskolát fenntartó egyházaknak még megvan a joguk arra, hogy tanítástervet készítsenek. Jól tudom e jog érvényesítésének korlátáit, de nem látom a jobb tanításterv elkészítésének és bemutatásának semmi akadályát. S ha valóban jobbat készítenek, bizonyosan megnyílik a módjuk arra, hogy azt alkalmazhassák is. (Budapest.) Dr. Imre Sándor. Beethoven Pastorale-szimfóniájának, ennek a csodálatos, kinyilatkoztatásszerű remekműnek az a legnagyobb varázsa, hogy a természet által ébresztett legellentétesebb hangulatokat: a játékos vidámság, az áhítatos elmélyedés, a félelem, a megrendülés, a hálaadás érzelmeit bámulatosan egységes zenével tudja kifejezni. Ugyanő a kilencedik szimfóniában a legborzalmasabb fájdalom hangjai után szólaltatja meg az öröm egekig szárnyaló himnuszát. Az alkotó lángszellem Istent utánozza. Isten is egyenlőtlenségekre és ellentétekre építette a maga csodálatos világrendjét. Úgy alkotta a világot, hogy legyen benne magasság és mélység, zenith és nadir, nagy és kicsiny, fény és árny (Es. 45, 7. Jer. 31, 35). Az embert is úgy teremtette (a biblia mellett a Platon « iv-ja és iatj Sv-ja, a kínai tao-bölcsészet „yang“ és „yin“ fogalma stb. utal erre), hogy a szellem és az anyag, a tudatos és tudattalan ellentéte feszüljön benne és határozza meg létét. Az ember életét úgy akarta berendezni itt a földön, hogy különbség legyen vidámság és komolyság, szórakozás és munka, játék és felelősségteljes foglalkozás között. Egyszóval az egész mindenséget a nagy és kicsiny, az értékes és értéktelen ellentétére alapította. Különbözőséget és feszültséget akart, hogy lehessen mozgás és fej lődés, cél és tökéletesedés, hogy az ellentétek kiegészítsék és szolgálják egymást. Ezt a nagyszerű elgondolást a lázadás gonosz szelleme, a Sátán megzavarta. Összezavarta a dolgokat (I. Mózes 3, 1—5) : a nagy helyére tette a kicsinyt, az értékes helyére az értéktelent. Elhitette a jelentéktelennel, hogy ő fontos, a kiindulásponttal, hogy ő a cél és megérkezés, a lehetőséggel, hogy ő valóság, a gonosszal, hogy ő a jó. Megcserélte az emberi élet rendjét : a játékot tette a munka helyébe, a munkát a lélek csöndje helyébe, az időt az örökkévalóság s az örökkévalóságot az idő helyébe, a világot az Isten helyébe. Démoni erejével addig rázta-ingatta a világ alkatát, míg felkavarodott és magasba szállt minden szemét és szenny, és földre zuhant a dómok A nevelő tekintély az Ige fényében. (Szülői értekezleten részben elhangzott előadás.) I.
