Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 41 van. Ez a gazdasági ethos. Ismertető jegyei: szándékosság, öntudatosság, céltudatosság, a motívumok és eredmények összefüggése (kauzalitás). Szükségesnek tartja, hogy a gazdasági cselekvés —- Kant terminológiájával —• nemcsak legális, hanem morális is legyen, azaz minél többet valósítson meg az igazság és jóság eszméjéből. A következő fejezet azt vizsgálja, mikép bontakozott ki a gazdasági ethos a gazdasági élet fejlődése folyamán. Teljes kibontakozása feltételének a szerző az állami élet fejlődését és a legmagasabb erkölcsi eszmék uralma alá kerülését jelöli meg. Ez a különleges szempontú multszemlélet, hogy a fejlődés vonalát töretlenül logikusnak ábrázolhassa, talán itt-ott túlságosan is egyszerűsíti, sematizálja az egyes korszakok életszerűen bonyolult szellemi képét, s ezzel a gazdaságtörténet szakembereinek ellentmondását válthatja ki, ami azonban nem jelenti azt, mintha a szerzőnek ezen a téren is tökéletes tájékozottságát és sémáinak tanulságos voltát kétségbevonhatnák. Lehetséges, hogy ellentmondások fogják kísérni azt a meggyőződését is, hogy a kultúra fejlődésének és az erkölcsi eszmény megközelítésének feltétele az állami lét magas fejlettsége. A munka legterjedelmesebb fejezete a gazdasági cselekvés értékelméletét fejti ki. Ismét végigtekint a gazdasági élet egész fejlődésén, hogy kikutassa, milyen eszmények irányították korról-korra az embert gazdasági cselekvéseiben. Nagyon érdekes párhuzamot fedez fel az általános etika és a gazdasági etika eszméinek fokozatos kibontakozásában. íme : 1. Harácsolás — hedonizmus. 2. Utilitarizmus — eudaimonizmus. 3. Produktívizmus — perfekcionizmus. 4. Gazdasági egyensúly — Kant-féle imperatívusz. 5. Nemzeti jólét — spiritualizmus. Mindegyik gazdasági eszményt gondosan elemző vizsgálat alá veszi. Vizsgálja, vájjon tükröződik-e benne a gazdasági élet teljessége (termelés, forgalom, jövedelemelosztás, fogyasztás), mikép érvényesül általa az egyén és a közösség érdeke, milyen világnézet az alapja és háttere, milyen az eszme megvalósítására törekvő gazdasági élet rendje, s végül, hogy az eszmény lehető legnagyobb megközelítése minő eredményeket nyújthat a gazdasági életnek. Eszméről-eszmére haladva, a szerző mind több kérdésére talál kielégítő megoldást. Fejtegetéseinek záróköve az az eszmény, amely a gazdasági élet summum bonumját jelenti: a nemzeti jólét. Ezt a közjóléttel azonos fogalomnak tartja. Ez az eszmény a gazdasági élet egész területére kihat, egységes közszeliemet teremt, emberközponti, célközponti és nemzeti világnézetből táplálkozik. Tanítása a krisztusi tanokkal is egyezik. A nemzeti jólét örökértékű eszmény, szoros kapcsolatban van az általános etika eszményeivel, az igazsággal, a jósággal és a szépséggel. Megvalósulása a gazdasági ethos diadalát jelenti. Takaróné gazdaságetikai rendszere s eszmetörténeti kutatása tehát egyaránt a nemzeti jólét eszméjében tetőződik. Ezt a rendszert belülről a szerző erős meggyőződése, kívülről koráramlatok erősítik. Tudományos hitele erős logikai felépítésében, népszerűsége a koráramlatokkal való összhangzása által biztosítva van. Mégis, végső következtetései tekintetében nem titkolhatjuk el egy-két aggályunkat. Vájjon az etikai „eszmény“ és korunk ,.megközelítése“ ily mértékben azonosíthatók-e? Mi történik, ha a nemzeti jólét eszméjének megvalósítása két nemzetet szembeállít egymással? Hogyan valósul meg ekkor az igazság és jóság eszméje? Ezeknek a kérdéseknek gyökere természetesen az, hogy közjóiét és nemzeti jólét valóban azonos fogalmak-e. Ügy érezzük, hogy ezen a ponton kell Takaróné gazdaságetikai rendszerének a védekezésre felkészülnie. A könyv zárófejezete a. gazdasági cselekvés szabályainak (normáinak) vizsgálatát kívülhelyezi a gazdaságetika körén. Mi beletartozónak érezzük, és e könyvben tisztázott alapvető kérdések után Takaróné további kutatásaitól várjuk a gazdaságetika normáinak a kifejtését is. Dr. Mérei Ferenc.
