Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 1. szám - Hazai irodalom

42

Hazai irodalom.

Közműveltség és nevelés. Waldapfel János válogatott dolgozatai. Studium Rt. Budapest, 1938. XI. 324 lap.

A bevezetésben Imre Sándor hívja fel a figyelmünket a könyv értékére. Soraiból a legavatottabb szakvélemény tájékoztat arról, miért jogosult az 1935-ben elhunyt Waldapfel János emlékezetét válogatott dolgozatainak közrebocsátásával a feledésbe merüléstől megóvni. E tájékoztatás teszi lehetővé, hogy dr. Kármán Mór egykori tanítványát és munkájának folytatóját kellő megvilágításban lássuk a magyar nevelés történetében, mint aki negyvenöt évi sokoldalú munkásságával ,,a magyar művelődésügyet akarta a magyarság erősítésének tudatos szolgálójává fenni“.

A kötet 30 tanulmányt tartalmaz Waldapfel legkiválóbb filozófiai, művelődéspolitikai, nevelésügyi és irodalomtörténeti tárgyú dolgozatai közül. Ezekből 5 éspedig : „A közműveltség tudománya“, „Általános pedagógia“, „A középiskolai reformtörekvések történetéből“, „A latin nyelv ügye“ és ,,Pedagógiai problémák Ibsen drámáiban“ egészben, vagy részben itt lát először napvilágot ; a többi 25 tanulmány : „A filozófia mai feladatai“, ,,Honpolgári felavatás“, „Nyelv és nemzet“, „A gyermeki lélek megfigyelése“, „A házi nevelésről“, „Szülői értekezletek“, „A szülői értekezletek ügye középiskoláinkban“, „Az ethika tanítása közoktatásunk rendszerében“, ,,Becsületesség a tanításban“, „Jókedv az iskolában“, „A népiskola és az új választójog“, „A gimnáziumi tanterv revíziója“, „A középiskolai osztályozás és vizsgálás rendszere“, „Tanár és tudás“, „Az iskolák egyénisége“, „A gyakorlógimnázium feladatai“, ,,Sárospatak“, „A sárospataki kollégium Sárospatakon marad“, „Balassa Bálinttdrsaság“, ,,Falusi közművelődési egyesületek“, „A formális fokozatok elméletének története“, „Kármán Mór filozófiai és pedagógiai elmélkedéseinek alapvonásai“, „Volf György emlékezete“, „Fináczy Ernő és a pedagógiai tudomány“ és „Beöthy Zsolt emlékezete“ 1892 óta különböző folyóiratokban szétszórtan már megjelent. A könyv utolsó 8 oldala Waldapfel nagyvonalú irodalmi munkásságának jegyzékét tartalmazza.

A nagy gonddal összeállított gyűjteményből kitűnik az író széleskörű tudományos tájékozottsága, erős gyakorlati érzéke, nemes, fenkölt nevelői lelkülete, nemzetünk életerejében való mélységes hite. Valamennyi tanulmánynak egyetemes vonása az életszükségletek figyelembevétele és az ezek kielégítésére irányuló törekvésekben a hagyomány és a haladás szerves egységben való történeti szemlélete. Közoktatásügyi reformjaink mai nyugtalan idejében komoly figyelmeztetésül szolgálnak Waldapfel nézetei többek között 1918-ból : . .ha valahol, akkor az iskolaügy terén szükséges a fejlődés lehető

folytonossága, mégpedig a szervezeti formák terén. A tartalom, a belső élet, az fejlődjék, az növekedjék, az gyarapodjék folytonosan, de a formák maradjanak, amennyire csak lehet, a régiek, sőt bizonyos restauráció, visszatérés régi formákhoz ajánlatosabb, mint valamely újdonság, még hozzá idegen minta utánzásaképpen“ (134. o.). „Saját népünk és saját korunk égető szükségleteiből kell, hogy fakadjon az újítás szándéka“ (124. o.).

Waldapfelnek sok értékes javaslatot köszönhetünk, melyeknek ő volt nálunk az első hangoztatója. Ezek közül nem egy •— annakidején önmaga által is utópisztikusnak tartott —■ elgondolása (mint pl. a középiskolai szülői értekezletek 1900-ból) még életében valóra vált. Legtöbb javaslata azonban nemzeti sorsunk jobbítása érdekében ma is sürgős megvalósításra vár. Különösen nagyjelentőségű volna megszívlelnünk és életbe léptetnünk a honpolgári felavatást, aminek szükségére 1906-ban hívja fel a figyelmet. Miként a különböző felekezetek egy bizonyos időpontban a maguk cselekvő tagjaivá avatják fiaikat, „úgy teheti ezt az állam is, sőt kötelessége is ezt megtenni“ (18. o.). „Szükség van nemzeti konfirmációra, honpolgári felavatásra“, amely megfelelő értelmi és erkölcsi felkészültség után honpolgári eskütétellel történnék. Azt kívánja, hogy „a honpolgári felavatás legyen ... a politikai jogok, mindenekelőtt a választói jog gyakorlásának szükséges és elengedhetetlen feltétele az uralkodócsalád tagjára épúgy, mint a napszámos fiára“ (20: o.).

Az előttünk levő dolgozatok időszerűségének igazolására az írónak csupán