Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 11. szám - Vitéz Szabó Lajos: A földrajz az új tantervben
vitéz Szabó Lajos: A földrajz az új tantervben. 417 erő megakadályozza megvalósítását. Tudjuk, hogy a nyílt ellenkezés hiánya még nem jelenti a hiányát bizonyos lappangó, homályban levő akadályoknak vagy ellenerőknek is, mégis ha mélyebben tekintünk a dolgok belsejébe, úgy látjuk, helyesebben, úgy érezzük, hogy határozott útja van az eseményeknek, s amíg valamely eljövendő történés útjának végállomására el nem érkeztünk, nem következhetik be maga a történés, amelynek az előre elhatározott isteni akarat szerint az események rendjében pontosan meghatározott helye van. Korunk, sőt kis országunk vajúdó politikai világából sok példát lehetne erre felhozni. Most azonban a kitűzött tárgyhoz híven csak pedagógiánk történetének egyetlen mozzanatát hozom fel példának : a földrajz elhelyezkedését a legújabb tantervben. A földrajz az a tárgy, amely mindenki előtt rokonszenves, mindenki szerint fontos, szükséges ; és kívánatos, hogy oktatásunkban az eddiginél nagyobb teret biztosítsunk neki. Nincs egyetlen komoly pedagógus vagy szülő, aki ez ellen a kívánalom ellen komoly érvet hozna fel. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a földrajz a legújabb tantervben nem előre haladt, hanem hátrább szorult. Történt pedig ez 18 évvel a földrajzi tudatlanságból megszületett trianoni békeparancs után, amikor a kultuszminiszteri székben a magyarság legképzettebb geográfusa ült. Ügy látszik, hogy sem a mindinkább növekvő földrajzi érdeklődés, sem a földrajztudomány legutóbbi gyors fejlődése, sem a nemzeti szempontok, amelyek oly hangsúlyozottak a legújabb tantervben és végül Trianon szomorú tapasztalatai sem képeztek együttesen sem olyan lökőerőt, amely a földrajz oktatását előbbrevitte volna. E helyett — minden fenti szempont ellenére — egy lépéssel visszább szorult. Úgy látszik, az eleve elrendelt akarat szerint az idők teljességé a továbbfejlődésre késik itt is, mint a magyar közélet más ágaiban. A predesztináció hite azonban nem fatális megnyugvás a változhatatlanban, hanem dinamikus feszültség, elkötelezettség s a harc vállalása a biztos cél irányában. Ezért — jelen esetben a földrajzi tantervvel kapcsolatosan — emlékezetbe kell hoznunk, hogy a földrajz, mint a leghasznosabb és legnevelőbb tantárgyak egyike, jobb bánásmódot érdemel, és rá kell mutatnunk nekünk, a tanítás állandó gyakorlatában élő tanároknak, azokra a nehézségekre és akadályokra, amelyekkel a földrajz új tantervének gyakorlati keresztülvitele fenyeget. Aközépiskolai földrajztanítás fontossága hármas pilléren nyugszik: 1. Gyakorlati ismereteket ad. A történelmi eseményeknek e században, de különösen a világháború óta tapasztalt gyors sodra, valamint ugyancsak ez időben a gyors közlekedés révén a Föld különféle területeinek egymással való gazdasági, politikai és művelődési összekapcsolása rendkívül megnövelte a földrajzi érdeklődést e földfelszín minden része, sőt minden zuga iránt. A gazdasági és mindjobban a művelődési szálak is lassan az egész emberiséget egyetlen organizmusba szövik össze, s a távolkeleti kérdés, az afrikai gyarmatok megosztása, az Egyesült Államok állásfoglalása
