Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 39 jelentősegét hangsúlyozzák a nemzet életében. Különösen az iparosképzés gondolata kezd előtérbe lépni, s bár a felső mezőgazdasági oktatásnak körvonalai is jelentkeznek, az ipari iskolák követelménye győz gyakorlatilag, mert rajziskolát létesítenek, és már a reáliskola kívánsága is felmerül. Végül pedig a rendek által kért műegyetem helyett az Ipartanoda nyílik meg végre, amiből minden cllentállás ellenére kifejlődött aztán a műegyetem. A fejlődés logikája szerint a mezőgazdasági, az ipari nevelés mellett, a lelkekben kialakulni kezdő gazdasági szintézis követelménye gyanánt, a kereskedelmi oktatásra is nagy súlyt kezdenek fektetni. Főleg magán kezdeményezésre több kereskedelmi iskola keletkezik Pesten, köztük az is, amelyik őse volt a mai Budapesti Kereskedelmi Akadémiának. A pesti példára "a vidéken is megindul a kereskedelmi iskoláknak létesítése a nagyobb gazdasági gócpontokban. Oly nagy a visszhangja ennek a törekvésnek, hogy egész irodalma keletkezik a kereskedelmi szakoktatás gondolatának. A nagy munkának befejező része Kossuth gazdasági elgondolásaival, alkotásaival és a közéletre gyakorolt nagy átalakító hatásával foglalkozik. A védővámos rendszer értékelésének hatása alatt, a hazai ipar megteremtését tűzi ki legfontosabb megoldandó feladatul, és ezért az ipari nevelés mellett tör lándzsát. Kiegészíti ezt azonban a kereskedelmi neveléssel, mert e két foglalkozásnak van módjában a nálunk annyira hiányzó polgári elemnek kitermelése. Ez az elem hiányzott a magyar élet felépítettségéből, mert ami számításba jöhetett, az is idegen származású és idegen gondolkodású volt. Kossuth volt az a nagy magyar elme, amely befejezte a gazdasági művelődés lelki átalakulásának kezdeti korszakát. Utána átszenvedvén a nagy történelmi katasztrófát, megtörténhetett a gazdasági gondolkodásnak elméleti kibontakozása. Az eszméknek a gyakorlatban való érvényesítése is a kiegyezés után való nagy és rohamos gazdasági fellendülésben következett be. A szerző mindig a fejezeteknek elején a korszellem művelődési jelenségeit tárgyalja, főként és elsősorban természetesen gazdasági vonatkozásban. Ebbe a szellemi világképbe illeszti aztán bele a magyar lelki fejlődésnek legfőbb mozzanatait. Tárgyalja tehát az illető kornak művelődési és gazdasági állapotát, kiegészítve azokat a politikai változásokkal. Majd taglalja azon kor köznevelési eszméit és végül azokat a közoktatásügyi intézményeket, tehát az iskolarendszert, amely e korokban a gazdasági nevelés szolgálatában áll. Mindezt azzal a nagyon értékes anyaggal bővíti ki, amit a korok lelki hangjának nevezhetnénk, azokkal a spontán véleményekkel, amelyek az egykorú írásokban jelennek meg, és korhűen tükrözik vissza azoknak gondolatait és érzéseit, akik a magyarság gazdasági jövőjén keresztül, a nemzet történelmi jövőjéért aggódnak. Ez nagyon értékes része a munkának, mert itt találhatják meg az utána jövők azt a bőséges adatanyagot, ami e témakör további feldolgozásához feltétlenül szükséges. A szerző, bár oly sokféle elágazó anyagról és eszméről van szó, biztos kézzel vezeti az olvasót a fejlődés logikus vonalán végig a XVII. századtól a XIX. század közepéig. Erőteljes vonásokkal rajzolja meg a magyar léleknek egy speciális, tehát gazdásági irányban való kialakulását. Tárgyalja egyben a ráeszméléseket és a gyakorlati eredményeket egyaránt. A lélekkutatásnak ebből a világos látással és sok tudással megrajzolt képéből nemcsak a nevelő, a gazda, de a nemzete sorsáért aggódó minden művelt magyar is a munkából meríthető sokfelé elágazó ismeret kapcsán, hasznos és értékes meggyőződéseket vonhat le, amiknek értékesítése épp a mai átalakulásnak nagy napjaiban mindnyájunk számára valóban igen kívánatos is volna. Budapest. Dr. Laurentzy Vilmos. Takaróné dr. (»áll Beatrix: (íazdaságetika. Közgazdasági Könyvtár XX. Budapest, 1938. 207 1. Az európai tudománynak a világháború óta szembetűnő, jellegzetes vonása bizonyos szintétikus érdeklődés. Félszázaddal előbb a tudós még alig érdeklődött más tények, más eredmények iránt, mint amelyek vizsgálatára önmagát korlátozta. Alig látott